Az Esztergomi Dobó Katalin Gimnázium Évkönyve - az 1991-92. tanév (1992)
26 guk a hangjegyek, ezeknek megtanulása, olvasása, az ütem megtartása nagy fáradságot, de nagy örömöt is szerzett a székesegyházi iskola növendékeinek, s azóta sok-sok kis- és nagydiáknak egyaránt. Az 1930-ban megnyílt leánygimnáziumban szintén komolyan vették az ének tanítását. Aztán az államosítás után évekig kimaradt ez a tantárgy az iskolából. Csak az 50-es évek elején vezették be újra, akkor is csak az első osztályban, 1968-ban a másodikban, 1973-tól kezdve pedig a 3. és a 4. osztályban is. A gimnáziumban, ha kisebb-nagyobb megszakításokkal is, mindig működött énekkar. Az 1930-as években rendkívüli tantárgyként szerepelt az egyházi ének az I- VIII. osztályban, heti 1 alkalommal, a tömegéneklés szolgálatában állt. A fényes sikerek, amelyeket a tanulók elértek, megmutatta, írja az 1937/38-as évkönyv, hogy „a karénekórákon komoly munka folyt”, akárcsak 1965-től másfél évtizedig, amikor Hajos Vilmos vezette az énekkart vagy 1971-től, Reményi Károly irányítása alatt és ma is, amikor Galyasi Géza tanár úr a dobós énekkar karnagya. 1967-ben a Soproni Diáknapokon bronzérmet szerzett az énekkar, 1969-ben ezüstöt, 1973-ban pedig Aranyoklevelet nyert az iskola 140 tagú énekkara. 1979- ben ugyaninnen Fesztiváldíjjal tértek haza az éneklő lányok. Ez nagy út, mivel a gimnáziumba érkező tanulók 80%-a nem tud vagy nem mer énekelni. Ezért a legfontosabb cél, hogy megtanuljanak megfelelő hangmagasságban, természetes hangerővel önállóan énekelni. A zenehallgatás és a zenetörténeti ismeretek elsajátítása csak ezután következhet. Ezek ellenére az iskola tanulóinak egyötöde (kb. 120 fő) tagja az énekkarnak. Testnevelés A testnevelés a gimnázium életének első percétől kezdve fontos szerepet játszott. Az 1930-as évektől a testnevelés és a sport célja az volt, hogy „erős, edzett, munkabíró, tettrekész leányifjúságot” neveljen, amely „megállja a helyét az életben.” E célokat szolgálta az iskola jól felszerelt tornaterme, az iskolaudvar, a teniszpálya, a tomapálya a szigeten, amely télen korcsolyapályaként állt a lányok rendelkezésére. 1948 utáni nehéz körülmények során (a pályát más iskola kapta, a tornatermen 3 iskola osztozott) is hangsúlyozták a testnevelés fontosságát. A tanulók és testnevelőik lelkesedésének és áldozatos munkájának köszönhetően majd minden évben kitűnő eredményeket ért el a gimnázium a különböző nagy nevű versenyeken. Az 1950-es évektől újra az iskola rendelkezésére bocsátották a szigeti sporttelepet. 1957-től, az osztálylétszámok növekedése és a koedukációs oktatási rendszer bevezetése újabb gondokat idézett elő. 1975-től az iskola megkapta a városi uszoda használatának jogát. A tanórákon túl sportköri és tömegsport foglalkozásokon vehettek részt a tanulók, amelyek keretében a legkülönbözőbb sportokat űzhették. Az új iskolaépületbe költözéssel megszűntek a gondok. A hatalmas, kitűnően felszerelt tornateremmel és az iskola udvarán található sportpályával a tárgyi feltételek igen kedvezővé váltak, és teljes egészében ki tudják elégíteni a tanulók mozgásigényét, és jelentősen kozzájárultak a sportszínvonal emelkedéséhez.
