Az Esztergomi Dobó Katalin Gimnázium és Egészségügyi Szakközépiskola évkönyve 1930-1980 (1980)

zőnek megfelelően járunk el. Ha több színt alkalmazunk, erre a két alapmegoldásra mindig visszavezethető a megoldás.

Varga Veronika (1979.) magyar nyelv és irodalom: Illyés Gyula, nyelvünk művelője (részlet)

. .. Közéletiségünk fejlődése révén napjainkban egyre több ember szerepel a nyilvánosság előtt. Rádióban, televízióban és különböző értekezleten tapasztalhatjuk, hogy a megszólalók nagy része nem a mindennapok egyszerűségével beszél, hanem egyszerű gondolatait is bonyolultan és cikornyásan adja elő abban a hitben, hogy ezt a stílust a helyzet és a mondanivaló követeli meg, hogy beszéde így szép, mondanivalójának attól van súlya. Illyés szerint ennek épp az ellenkezője az igaz: „Szépen az ír és beszél, akinek sikerül még bonyolult gondolatait is egyszerűen és világosan előadni. A művészet pedig ott kezdődik, ahol az ember az ilyen előadással még élvezetet is szerez hallgatóinak..” (Illyés Gyula: Iránytűvel, 2. kötet 81. p., Magyar beszéd). Ezt akár Illyés nyelvi ars poéticájának is tekinthetjük . . .

...A magyar nyelv és más nyelvek alapos ismerete is feljogosították Illyés Gyulát arra, hogy anyanyelvűnk egészéről, rendszeréről is kifejtse a véleményét. Erre az a közkeletű tévhit adott alkalmat, hogy a magyar nagyon nehéz nyelv, ezért tanulják csak nagyon kevesen külföldön, ezért nem érdeklődik irodalmunk iránt a külföldi olvasó. Ennek a tévhitnek a cáfolatául született meg Illyés Gyula egyik legszebb nyelvészeti írása „Nehéz nyelv-e a magyar?” címmel. Szinte tudományos érvényű nyelvészeti érvekkel bizonyítja, hogy „ . . . a magyar nyelv nemcsak hogy nem bonyolult, hanem meglepően egyszerű; alapszerkezete a nyugati nyelveknél is könnyebben áttekinthető. Ráfogással, nem is mindig ártatlan ráfogással vegyült babona tehát, hogy nyelvünk különösmód nehéz." Iránytűvel, 1. kötet 728. p.). . .

Játszunk szavainkkal és életünkkel . . .): A nyelv szelleme a nyelv törvényeinek belső rendszerében myilátkozik meg. Ennek megvédése, megóvása nagy feladat. Főleg azért fontos, mert a nyelv legkisebb romlása is gondolkodásúink, világszemléletünk torzulását eredményezheti. A nyelvről felelősen gondolkodó Illyés ezért fordít figyelmet egy-egy szó pontos értelmezésére, helyes használatára. így veszi észre és teszi szóvá, hogy lényeges különbség van az „egyes” és a „némely, némelyek” szavak között.

„Egyes ember nálunk az, akinek nincs társa; egyes kocsik, amelyek elé csak egy ló van fogva. Miért dobják el ezt a szót az einige meg quelques'unis kedvéért, miikor erre ott van a kitűnő némely, némelyek?" — írja „Iránytűvel” című könyvében. (Anyanyelvűnk, 637. p.) így vész el az „egyes” ősi jelentése, amely szerint „egyes" az, ami nem „kettes”. . .

. . . De múlt nélkül nincs jövő sem, ezért a múlt felé is néz Illyés. Nemcsak magyar nyelvtant akart írni, nemcsak szótár szerkesztésére gondolt, hanem múltunk ismerete és régi fogalmak tisztá37