Az Esztergomi Dobó Katalin Gimnázium és Egészségügyi Szakközépiskola évkönyve 1930-1980 (1980)

van mögöttük: válogatott népdalanyag, kisdobos- és úttörődalok együtt a zenetörténet nagyjainak dallamaival. így ezek a tanulók már félig-meddig kialakult zenei ízléssel rendelkeznek, amely zenei téren képessé teszi őket az értékes és értéktelen alkotások megkülönböztetésére. A tárgy gimnáziumi tanításának tehát adott a feladata: az általános iskola nyújtotta alapokon a népdalkincs és a műzenei műveltség további gazdagítása, illetve ezzel párhuzamosan olyan szintű zenei ízlés és esztétikai ítélőképesség kialakítása, amely összhangban van az általánosan művelt ember egyéb irányú (irodalom, színház, film, képzőművészetek) esztétikai műveltségével.

Visszapillantva az elmúlt évtizedekre, némi szomorúsággal kell megállapítanunk, hogy az esztétikai szempontból oly fontos tárgy gimnáziumi oktatása nem ment zökkenők nélkül. A nagy ének-zene kultúrával rendelkező régi iskola államosítása után néhány évig teljesen kiszorult a tárgyak sorából, és csak lassan, szinte lépésről-lépésre foglalta el újra, az új gimnáziumban is az őt megillető helyet: az ötvenes évek elején újra bevezették az első osztályban, 19ó8-tól a másodikba, 1973-tól kezdve pedig a lll-IV. osztályba is.

Az 1973-as intézkedés a tanulók egyoldalú megterhelésének feloldását, az érzelmi nevelés erősítését kívánta szolgálni. Csökkent a megtanítandó anyag, mert a hatékonyabb zenei nevelés érdekében a tananyagtörzs, kiegészítendő és tájékoztató részekre tagolódott. A legfontosabb továbbra is a kifejező, átéléssel teli éneklés maradt. Az általános iskolai anyaggal együtt tanulóink mintegy 130 dalt sajátítanak el, mely éppen egységes volta miatt továtbb él a felnőtt társadalomban is. Az éneklés mellett megismerkednek tanulóink a zenetörténet különböző korszakainak egy- egy reprezentáns művével, illetve a korszak legfontosabb stílusjegyeivel is.

Az ének-zenei oktató-nevelő munka természetesen nem korlátozódik csupán a tanórákra. Rendszeresen figyelemmel kísérjük és ajánljuk a rádió és televízió zenei műsorait, hangverseny- és operalátogatásokat szervezünk annak érdekében, hogy a zene- hallgatás igénye legyen a tanulóknak. Ezenkívül igyekszünk felkelteni az érdeklődést a zene aktív művelése iránt is: élő hangszerbemutatókkal a hangszertanulásra ösztönzünk, a jó énekhanggal rendelkező tanulókat bevonjuk a nagy hagyományokkal rendelkező iskolai kóruséneklésbe, az időről-időre felbukkanó kivételes tehetségű tanulókat pedig szakirányú zenei tanulmányok végzésére buzdítjuk.

Az elkövetkező évek új tanterve az l-lll. osztályban tervezi az ének-zene tanítását heti 1-1 órában. Az új tanterv új szempontokat is tartalmaz, amelyek közül egy különösen megszívlelendőnek látszik: „Érvényesítenünk kell a zenei tevékenységnek fizikailag és szellemileg oldó, frissítő hatását.”

21