Balogh Jolán: Az esztergomi Bakócz kápolna - Magyar Műemlékek (1955)
északi oldala pedig a székesegyház déli hajójába nyílott. Széless idejében a kápolnát gúlaalakú, egyszerű cseréptető (tectum necessitatis) fedte (16. kép). Eredeti tetőzetéről Ursinus Velius tudósít: ,,tectum.... argentatis tegulis conchae instar fabrefactum.” Ezek szerint vagy ólomlapok38 borították, amelyek ezüstösen csillogtak, vagy — és ez a valószínűbb — ezüstözött bronzlapok3®, a tető vonala pedig követte a kupola vonalát, csigahéjszerű félgömböt alkotva. A kápolna ragyogó dísze volt a homlokzatszerűen kiképzett monumentális északi bejárat (51. kép). Evlia Cselebi véleménye szerint ez szebb, művészibb volt, mint a székes- egyház kapuzata, a románkori Porta Speciosa. Széless „ingens portae quaedam species arcua- lis”-nak nevezi és „Majestuosum Sacelli Frontispicium” gyanánt magasztalja (föl. 3.). Az egész kapuzat vörösmárványból készült és az anyagnak meg a kiváló technikának ugyanazt a szépségét mutatta, mint a kápolna belseje. Széless szerint úgy tűnt, mintha egyetlen márványból készült volna (tota moles ex Unó marmore fabricata), csiszolt faragványai, mintha ércből lennének öntve (.. .ut non e marmore caelati séd fusi é singulari politissimo aere did possint). A kapuzat méreteivel is kitűnt, felső párkánya felnyúlt a román stílusú székesegyház ablakainak felső végéig (Krey [16. kép] és Packh [51. kép] rajzai), sőt amennyiben a Schmid-féle metszet (17. kép) pontosan tájékoztat, még magasabbra is, olyannyira, hogy félköríves nyílása ritmikusan folytatta a székesegyház boltozatának íveléseit. Az egész homlokzat felépítéséről Packh rajza (51. kép) ad képet. Tulajdonképpen a kápolna belső szerkezeti rendszerének monumentális változata volt. Magasra nyúló félpillérek és a rajtuk nyugvó archivolt képezték a félköríves kapunyílást, ezt a belső keretet pedig óriás kettőzött pilaszterek és széles architráv foglalták újabb keretbe. A kápolna belső szerkezetéhez képest azonban nem csupán a méretek változtak meg, hanem az egyes részletek is: a pilaszterek kettőzöttek és magas talapzatokon nyugszanak, az architráv pedig kiugrik felettük. Széless leírja ennek az architektonikus szerkezetnek az ornamentális díszét is. A pilaszterek talapzatát két azonos dombormű díszítette: szalagokon függő táblácska két keresztbe tett fáklyával (Széless föl. 3.). Elhelyezésükről és ezzel együtt az óriás pilaszterek gazdag lábazati profiljáról Packh pontos rajza (50. kép) tájékoztat. Az archivolt és az architráv által képzett háromszögeket virágindás domborművek borították. Az architrávon pedig bőségszarukkal, palmettákkal és hét maszkkal ékesített fríz húzódott végig (Széless föl. 4.), de csak a két pilaszterfej között. Az utóbbiak felett a kiugró párkányszakasz, eltérő funkciójának megfelelőleg, díszítetlen maradt, mint Canevale rajza (42. kép) bizonyítja. Ugyancsak Canevale vázlatai (41—42. kép) tájékoztatnak néhány részletről, az archivolt gyöngysoros zárókövéről, a nemesen egyszerű pilaszterfejekről meg a párkányzat gazdag profiljáról. A homlokzat faragványaiból néhány részlet fennmaradt: a pilaszterekből két cannelurás töredék, a fríznek két nagyobb (101—102. kép) és egy kisebb darabja, egy sarokmező (100. kép) és az egyik pilaszter-talapzat domborműve (99. kép). A monumentális bejárat egykori teljességéhez valószínűleg még alacsony lépcsőzet is tartozhatott, amely kiemelte a homlokzat felépítését és hangsúlyozta a kápolna különleges jelentőségét, úgy ahogy ez a formák iránt érzékeny olasz renaissanceban általánosan szokásos volt (a firenzei S. Lorenzo és Santo Spirito, meg a mantovai San Andrea kápolnái, a Cappella del Cardinale di Portogallo [142. kép] stb.). Az is lehetséges, hogy a bejáratot — hasonlóképpen olasz mintára (a mantovai San Andrea oldalkápolnája, a Cappella Caraífa a római S. Maria sopra Minervában40) — balustrade választotta el a székesegyház hajójától. A kápolna belső berendezése, legalább részben, túlélte a háborús viszontagságokat. A keleti fülkében, illetve jelenleg a nyugatiban, annak mezejében belekomponálva ott áll ma is a fehér márvány oltár (104. kép), Andrea Ferrucci műve. Gyönyörű márvány any agát, a növényi ornamentika „varázslatos munkáját” már Evlia Cselebi színes szavakkal magasz26
