Balogh Jolán: Az esztergomi Bakócz kápolna - Magyar Műemlékek (1955)
(vö. Széless föl. 14—-15, 94—95.). Ez a balul sikerült vállalkozás Széless 1759-es kézirata szerint „alter annus” történt (föl. 95.), vagyis 1758-ban. Számításába azonban valami hiba csúszhatott, mert Riccia25 valamivel korábban, nyilván még Csáky prímás (fi757) életében járt Esztergomban. Barkóczy nagyobb körültekintéssel fogott tervének megvalósításához. Ezzel kapcsolatban természetesen újból felvetődött a Bakócz kápolna problémája, ami — a jelek szerint — Barkóczynak különösen a szívén feküdt és a restaurálására gondolt. Építésze, Isidore Canevale még 1761 őszén, talán a beiktatással egyidejűleg, avagy alig később Esztergomban járt és részletrajzokat (37—-44. kép) készített a Bakócz kápolnáról, meg új kupolát tervezett hozzá (45. kép). Igen érdekes, hogy a késő-barokknak ez a jelentős mestere, jóval nyomottabb, nehézkesebb kupolát tervezett, mint amilyen az eredeti volt, és ennek díszítésére — nyilván a stil- szerű kiegészítés akkor még szokatlan gondolatából kiindulva — kazettákat alkalmazott, de bonyolult barokkos rendszer szerint nyolc- és négyszögletű mezők váltakozásával. Az új kupolára tulajdonképpen gyakorlati szükség nem volt, csak a megváltozott ízlés kívánta az új és díszesebb megoldást. Katona István történész 1786-ban azt írja, hogy a kupola alig sérült. Ugyanígy nyilatkozott tíz évvel később Vályi András is (1796). Canevale tervrajzán érdekes az is, hogy a Ferrucci-féle oltártábla eltávolítására gondolt, csupán a régi mensát kívánta megtartani. A restaurálásnál nagyobb probléma volt a kápolna elhelyezésének kérdése. Barkóczy az ősi területen akarta felépíttetni az új székesegyházat. Nagyszabású tervének persze útját állták a régi templom romjai a Bakócz kápolnával egyetemben. A régi székesegyház lebontása elkerülhetetlen volt, de a kápolnát, mint a múlt különlegesen szép és drága emlékét és mint új kegyhelyet mindenáron meg akarták menteni. Az új székesegyház tervezései ebben a küzdelemben és vívódásban folytak le. Ezenközben a Bakócz kápolna — mondhatni — tervformáló tényező lett. Két terv, illetve tervsorozat ismeretes Barkóczy idejéből. Mindegyikben döntő szerepet játszik a kápolna. Az egyik Hartmann építőmester másolatában (1764) fennmaradt hatalmas nagy terv (21. kép), mely csodálatraméltó hajlékonysággal illeszkedik be a várhegynek a középkori épületektől és erődítésektől meghatározott körvonalaiba. Ez a terv messzemenő kímélettel, szinte becéző gyengédséggel bánt a kápolnával (22. kép). Az eredeti helyén hagyja és — talán a vatikáni S. Pietro sekrestyéjének a megoldására gondolva — mint szárnyépületet külön előcsarnokkal és folyosóval kapcsolja a székesegyházhoz. így a kápolna homlokzata is megmaradhatott volna. Az új székesegyházat is a kápolnának megfelelőleg kelet-nyugati irányban helyezi el, valamint a többi épületeket is úgy rendezi el, hogy remek keretet alkotnak a déli oldalon a Bakócz kápolna számára. Ugyanennek a tervnek alapgondolatai tűnnek fel az 1763-as vázlaton (18. kép), de azzal a különbséggel, hogy ezen már az új székes- egyház homlokzatával nyugatnak fordul. Mindazáltal a Bakócz kápolna épsége és eredeti helye itt is biztosítva van. A régi — beleértve a középkori székesegyház maradványait — meg az új, békésen megfér egymás mellett ezen a vázlaton, amelyik éppen a munkálatok 1763-as állapotáról kíván számot adni. A másik tervet, illetve tervsorozatot pedig, mely most már sajnos csak a famodellben (23. kép) ismeretes, egyenesen a Bakócz kápolna ihlette. A tervezett székesegyház ötkupolás, kereszthajós templom (24. kép) lett volna, két homlokzati toronnyal. A kupolás mellékkápolnákban lehetetlen fel nem ismerni a Bakócz kápolna formáját, szerkezetét, a délkeleti kápolna nyilván maga a Bakócz kápolna az eredeti helyén. Az építész ebből az adott épületből kiindulva tervezte meg tulajdonképpen az egészet: a kápolnát szimmetrikus elrendezésben négyszeresen vette, és a középre ugyancsak a kápolna monumentálisra fejlesztett alakját helyezte a nagy kupolás középső épületben. Ez a modell azonban már nem követi a vár régi alakját, nyilván azután készült, hogy Mária Terézia 1763 március 27-én a vár bontására vonatkozó tilalmat visszavonta, és a bontási munkálatok 1763. április 16
