Balogh Jolán: Az esztergomi Bakócz kápolna - Magyar Műemlékek (1955)
dombormű vet illesztettek DIV/s. MatrI felirattal (Mathes p. 58.). A kupoláról ezüst lámpák csüngtek, az egyik Schuchknecht adományából (föl. 5.). Képek (Sz. Anna, Paulai Sz. Ferenc) és egy Nepomuki Sz. János szobor is került a kápolnába ajándékozás útján (1718—28. leltár). Széless feljegyzése szerint (föl. 5.) a képeket (Sz. Anna, Paulai Sz. Ferenc, Sz. Flórián), meg a faragott feszületet az új északi falra függesztették. Az oltár megsérült Annunciatio domborművét pedig pócsi típusú Mária képpel fedték be, amelyet Erőss Ádám várparancsnok bőkezűségéből bearanyoztattak. A sekrestyét is teleaggatták vászonra festett kis szentképekkel (Sz. Miklós, Xavéri Sz. Ferenc, Keresztrefeszítés, Mater Dolorosa, Sz. Theodorus) és egyben ellátták a szükséges felszereléssel, szekrényekkel stb. (Széless föl. 40.). Az egész kápolna barokk kegyhellyé alakult, ahol naponként négyen miséztek, de rajtuk kívül is még sokan „parochi et varii religiosi et devotioni suae servientes et loci precio, pulchritudine, antiquitate capti” —mint Széless érdekesen megjegyzi (föl. 20.). 1756-ban a káptalan a kriptát is újból megcsináltatta (Mathes p. 42.), ide temetkeztek a kápolna papjai. Idők folyamán a szolgáló személyzet száma is megnövekedett. 1788-ban külön sekrestyése és külön organistája volt a kápolnának, 1804-ben több muzsikusa, illetve énekese, számuk 1821-ben négy volt. Az írott források adatait szemléletesen egészítik ki a XVIII. századi metszetek és rajzok. A Werner—Leopold-féle metszet (1715) a vár XVIII. századi állapotát mutatja be (14. kép), azt a milieut, amely akkor a Bakócz kápolnát körülvette. A hadimérnököktől készített alaprajzok (1706 után, 1749, 1754, 1756 — 15. kép) pedig pontosan rögzítik helyzetét a székes- egyház maradványai és a használhatóvá tett egyéb épületek között. Külsejéről, közvetlen környezetéről Krey vázlata (1756 — 16. kép) ad fogalmat. A XVIII. század második felében nagy változás következett be az esztergomi vár és a Bakócz kápolna történetében. Új prímás került az esztergomi érsekség élére, Barkóczy Ferenc (1761—1765), aki beiktatásakor, 1761. szeptember 21-én, a Bakócz kápolnában vette át Migazzi bécsi hercegprímástól a Rómából küldött érseki palliumot. Jelképes cselekedet volt ez, amely előre kirajzolta jövendő terveit. Alig egy hónappal később, 1761. október 15-én kieszközölte Mária Terézia királynőtől, hogy a vár területét adják vissza az érsekségnek. A jelentős eseményről már a következő napon nagy örömmel tudósította híveit és egyben feltárta előttük nagyszabású terveit: káptalanával együtt vissza akar térni az ősi székhelyre és fel akarja építeni „a mi Jeruzsálemünket”, (aedificentur muri nostrae Jerusalem.) Ugyanitt említi, hogy tervéhez ösztönzést talált a múlt drága maradványaiban, a régi székes- egyház Porta Speciosa-jában és a Sacellum Bakacsianum-ban. A visszaköltözés és az építkezések terve, azonban úgylátszik, már korábban is felmerült. Barkóczy elődje, Csáky Miklós prímás (1751 —1757) is foglalkozott ezzel a gondolattal és kiküldte Esztergomba építészét (aedificiorum director) Bartholomaeus Ricciát, aki kimérte az építendő székesegyház és az érseki palota helyét. Ugyanekkor kijelentette, hogy a Bakócz kápolnát át kell helyezni, mert a jövendő építkezés akadálya lenne. (Igitur consilium arti- ficibus utile capit, ut sacellum impedimento futuri aedificii moli transponatur in alium locum aeque lateralem, molis exiguae dissolubile. — Széless föl. 14.). A merész terv Széless Györgyből, a kápolna papjából, nagy ellenkezést váltott ki és nem építésnek, hanem rombolásnak minősítette (Séd Religio Sanctissimi Sepulchri viri Religiosissimi praeterquam quod prohi- beat, marmor porosum, fractum etiam multis locis haud absque totius operis periculo dissol- vetur dein secure loco extruxit posset poni destruxit. — fol. 14—15.). Az áthelyezés technikai kivitele is nagy kétségeket támasztott benne. Aggódott a kriptáért és a falak épségéért (Baka- csianum sacellum transferend um an salvis lapidibus an precio Sacelli manente? an maiori ' \ cum danno? an non sepultura Bakacsiana: dum interrogo? — fol. 95—96.). A tervezgetések- ből azonban semmi sem lett, mert a várban lakó királyi mérnök betiltotta a ínéregetéseket, mire Riccia összeszedte rajzszerszámait és eltávozott — kísérve Széless gúnyos epigrammájától 15
