Beliczay Gyula: Az Esztergom Kir. Városi önkéntes tűzoltóegylet huszonöt éves története (1894)

44 Ezen a fennforgó körülmények közt tűrhető hely­zetet az egylet főparancsnoka az intézmény fokozatos továbbfejlesztésére kívánván felhasználni, intézkedéseket tett, hogy az ujonan sorakozott tagok kellőleg kiképez- tessenek s begyakoroltassanak, miközben Waldvogel József az egyletben viselt pénztárnoki állásáról lemond­ván, helyébe az 1881. évi julius hó 23-án tartott gyű­lésben Szabó József városi tisztviselő választatott meg az egylet pénztárnokává. Az egyletnek ezen időben egyhangú életét leg­inkább a tűzesetek tették mozgalmasabbakká, melyek a lefolyt 1879—1881. évi időtartam alatt, a következő he­lyeken fordultak elő: A Sörcsarnok épületének tetőzete, a Simor-utczai Homiczki-féle ház, az újsoron és a Csillag-utczában több ház és a barátok épületének buda-utczai része égett le. E közben Reviczky Győző főparancsnok muzslai főszolgabíróvá választatván, az egyletben viselt állásáról ennek következtében lemondott s helyébe az 1881. évi november hó 20-án megtartott közgyűlés alkalmával Pap János elnök ajánlatára 1881—1893. Dóczy Ferencz választatott meg az egylet főparancs­nokává, a ki már alparancsnok korában belátta azt, hogy az egylet kebelében lappangott törekvések, melyek oda voltak irányozva, hogy a mellék városokban lakó tűzoltók külön válva, a megye területén egy külön tűz­oltó egyletet alakítsanak, előbb utóbb az egylet ketté szakadására fognak vezetni, azért midőn az egylet ve­zetése ekként az ő kezeibe tétetett le, legelső gondjai közé sorozta, a múlttal végleg szakitani, az egyletet

Next

/
Thumbnails
Contents