Pór Antal: Az Esztergam-várbeli Szent István első vértanuról nevezett prépostság története (1909)
BEFEJEZÉS 91 juk tőle, melyek egyike a főegyházi könyvtárban, másika a Szép- művészeti Múzeumban látható. Ruszkabányai kőből készült e két mellszobor sima, formákban gazdag érdemrendekkel és kereszttel díszített palást részleteinek ábrázolásában pontos munka és a nemes arc szelíd kifejezését pontosan eltalálta. Szent István vértanú oltára Ferenczy István sikerültebb művei közé tartozik. Meller Simon Ferenczy életrajzában1 így ír felőle: Szent István oltárát az esztergami főegyházban a művész főpártfogója, a nagylelkű Rudnay hercegprímás rendelte meg a református művésznél, elfogulatlan gondolkozásának ebben is tanújelét adván. Különösen szép hatású a sokféle színes márványból összerakott oltárépület jó arányainál, finom és szabatos díszítményeinél, összehangzó szinhatásánál fogva. A beeresztett fehér márványreliefek (ruszkicai kőből) is kedvesek. Az oltár mögött a falon egy óriási domborműves márványtábla, koszorút és pálmaágat tartó, a szent felé lebegő angyallal, a mennyei szemből áradó vastag aranysugarakkal, lent Jeruzsálem városával és Saulussal, aki botjára támaszkodva szomorkodik. E dombormű volt az oltár első elkészült része, melyet Ferenczy még dognácskai kőből faragott 1828-ban. Az 1831. júniusában fölállított főalak kifejezése elég sikerült; jobb karját esdve föltartja; leeresztett balja nemes megadást jelent; fejét és félig megtört szemeit könyörögve fordítja égnek. Csak az elhibázott formájú jobbkar és a ruházatnak itt-ott kicsinyes redői zavarnak. Az összhatás kissé barokk, de impozáns. Szent István leírt oltárával szemben emelkedik Estei Károly Ambrus, magyar királyi herceg, Magyarország prímása és esztergami érseknek carrarai márványból pisai művészek által készült gróffal együtt nevelkedett és mint cs. és kir. katonatiszt Parisba is bevonult, gyermekségétől fogva kegyeltje volt Rudnay prímásnak, ki őt miután a katonaságtól megvált, előbb a szentannai kerektemplom, aztán a várbeli főtemplom építészeténél alkalmazta. Atyám jó barátságban volt az építésnél foglala- tos művészekkel : Hild építőmesterrel, Marco Casagrande szobrásszal (bérma- atyámmal), a müncheni Morált festésszel : Ferenczyvel is, kit igen tisztelt, jóllehet művészetétől nem volt elragadtatva. Hivatásához képest atyámnak kellett Rudnay prímáshoz mennie, hogy a megigért előleget fölvegye. A főpapot ájtatosságba merülve, imazsámolyán térdelve találta. Sokáig nem vett tudomást jelenlétéről : akkor se kelt föl, midőn atyám jötte okát előadá, hanem a fiókra mutatott, melynek aranytartalmából kiveheti a szükséges mennyiséget. Azonban mindkettőjüknek nagy volt a meglepetése ■—• a fiók üres lévén. 1 Magyar történeti életrajzok, 1905. 192. 1.
