Pór Antal: Az Esztergam-várbeli Szent István első vértanuról nevezett prépostság története (1909)
92 BEFEJEZÉS síremléke, mely a haldoklót nyugágyon fekve tünteti föl. Meghalt Tatán 1808. szeptember 2-án még nem egészen huszonnégyéves korában. Porlandó tetemeit ideiglenesen a vízivárosi szent Ignác templomban helyezték el, melyet aztán 1850. augusztus 27-én szállítottak át az érsekek várbeli sírboltjába. Pompás síremlékét testvérei: Estei IV. Ferenc modenai herceg, Ferdinánd és Miksa főhercegek állították. Föliratában benne foglaltatik rövid életrajza.1 Ez emléket az esztergami főkáptalan akarta emelni, de a főhercegek az elsőbbséget maguknak követelvén, a főkáptalan a gyűjtött pénzen örökös szentmisét alapított főpapja emlékére, melynek alapja a francia háborúk következtében beállott devalváció után ma is kitesz 10.200 koronát. A szent lstván-kápolna harmadik ékessége az Úr koporsója, melyet Istenben boldogult Simor János biborosérseknek fölajánlott főkáptalana, mint az általa restaurált garamszentbenedeki templom egyik régiségét, miről a rajta levő fölirat tanúskodik: Aediculam hanc olim Ecclesiae Conv. S. Benedicti de juxta Gron suam fecit et reficiendam iussit Joannes Simor AEppus Strigon. A. D. 1872. Jóllehet a középkor vége felé már elterjedt szokás volt a nyugati keresztény egyházakban nagypénteken szent sírokat állítani föl, hasonló, fából faragott művek manap igen értékes ritkaságok. Ezen a XV. század végéről vagy a XVI. század elejéről származó, polychrom festett, fából faragott gót sír úgy kompozíciójában, mint kivitelében kiváló munka. A kápolnaalakban épített Úr koporsója négyszögű, és hogy könnyen szállítható legyen, kerekkel ellátott állványon emelkedik. A rajta látható római katonák és szent asszonyok kétségtelenné teszik a célt; melyre készült és melynek manap is szolgál. Simor prímás a nagyon megrongált állapotban levő műtárgyat 1872-ben Aradi Lippert József építész által, kinek Esztergám annyi műbecsű emléket köszön, megújította és a szent István kápolnájába álbttatta. Nehogy pedig mind e műtárgyakat a rosszakarat vagy könnyelműség megrongálja, Simor bibornok mindakét kaput, mely a főtemplomból a kápolnába nyílik, csinos vasráccsal látta el. Még egy becses műkincset hozott a nagyemlékű Simor prímás e kápolnába: a Krisztus születését ábrázoló szép domborművet, 1 L. e föliratot a Memoria Consecrationis 25. lapján.
