Pór Antal: Az Esztergam-várbeli Szent István első vértanuról nevezett prépostság története (1909)
90 BEFEJEZÉS tóságban 1805. november 7-től fogva Vancsai János, cimzetes novii püspök lett, ki 1806. július 15-én elhalálozván, a király 1807. május 23-án Kurbély György esztergami kanonokot nevezte ki szent- istváni prépostnak, 1809. augusztus 11-én azonban veszprémi püspökké fölmagasztaltatván, kanonoki és kispréposti javadalmáról lemondott. így esett, hogy 1810. június 30-án Szalay Józsefre jutott a szentistváni prépostság. Ezen Szalay 1790. május 8-án lett többed magával esztergami kanonokká, mivel József császár közel négy éven át senkit sem nevezett ki az esztergami káptalan tagjául. A császár t. i. azzal a tervvel foglalkozott, hogy a 22 kanonoki állomást leszállítja tizenkettőre, a kincsőrző kanonok jövedelmét pedig szétosztja az elemi iskolák felügyelői közt. Utóda, II. Lipót azonban e tervet elejtette. 1817. december 4-én Krammer Ferenc volt a szentistváni prépost. Krammer, 'előbb pozsonyi kanonok és plébános, 1802. december 31-én lett esztergami kanonok, 1808-ban nyitrai főesperes, 1817-ben december 4-én szentistváni prépost, 1818-ban augusztus 4-én szentgyörgymezei prépost. Úgylátszik ezen előlépésből, hogy az esztergami káptalanban azon sorrend kezdett életbe lépni, máig is dívik. Krammer meghalt Nagy-Szombatban 1818. október 23-án mint az utolsó, ki az esztergami káptalannak Nagy-Szombatban való tartózkodása alatt ott halt meg. Rudnay Sándor bibor- nok, herceg, prímás és esztergami érsek ugyanis az 1545-től idegenben élő káptalant 1820. május 15-én visszahozta Esztergámba; 1822-ben pedig szent Adalbert napján József főherceg nádorispán és számos előkelőség jelenlétében tétetett az új főszékesegyház alapköve. Rudnaynak kezdettől fogva szándéka volt, hogy az új főszékesegyházhoz szent István első vértanú tiszteletére kápolnát fog építtetni, mely szándékát végre is hajtotta, midőn a visszaállított Bakocs-kápolnával szemben gerecsei sárga (májszinű) márványból fölállíttatta a gyönyörű csarnokot, melybe Ferenczy István által a szent Istvánnak oltárt emeltetett és ezáltal a hajdani prépostság emlékét megújította. Rudnay bibornok Ferenezyt, a Rómából hazaérkező magyar szobrászt szeretettel fölkarolta. Újabb munkákról is tárgyalt vele még mielőtt a szent István oltára elkészült. Hathatósan segítette őt hazai márvány keresésében és előlegeivel hozzájárult annak tetemes költségéhez.1 Rudnay két mellszobrát is bir1 Boldogult atyám, nagymíveltségű férfiú, ki az utolsó Amadéval, Tádé
