Pór Antal: Az Esztergam-várbeli Szent István első vértanuról nevezett prépostság története (1909)
74 BÔŸTHE MIKLÓS PRÉPOST találjuk legelőbb Rakovszky G. Pozsonyban, 1638. februarius 19-én kelt levele cimén.1 Nevezett Rakovszky (ki alighanem a pozsonyi magyar kamarának egyik főbb tisztje vala) érintett leveléből kivesszük, hogy Bőythe egyháza ügyét, kitüntetésével nem sokat törődve, újból szorgalmazta Pozsonyban; de minthogy e kamara a bécsitől függött, kevés sikerrel: a pozsonyi kamara kénytelen volt véleményét módosítani Bőythe hátrányára, amennyiben a báti tanukra azt a megjegyzést tette, hogy azok csak hallomás után beszélnek; aztán előbbi meggyőződésével szemben nem tartotta lehetetlennek azt sem, hogy a Szántay Ambrus prépost által zálogban birt jószágokat időközben kiváltották, következőleg megszűntek azok a szent István esztergamvárbeli egyháza tulajdona lenni, hanem azért csak elküldik Bőythe bizonyítékait a bécsi udvari kamarának, hogy ez Stella Jakab által hiteles tudomást szerezzen. így is történt, de az ügy lassan haladt, mint ezt nagytiszteletű Miksitz Györgynek Bőythéhez küldött tudósításából megértjük: A pozsonyi kamara Bőythe folyamodását saját véleményével együtt Colowrat grófhoz, az udvari kamara elnökéhez elküldötte azzal, miszerint a prépostság honti birtokai ügyében Stella jószágfelügyelő által vizsgálatot rendeltetni méltóztassék. Stellát értesíteni fogják.2 Huza-vona; Stella nem tett semmit, pedig Bőythe mindent megkísértett; könyörgött a bécsi udvari kamara elnökének, tanácsosainak is, hogy igazságos ügyét ne hátráltassák és az ajánlatba hozott vizsgálatot Stella-úr mielőbb megejtse. Esedezett azért is, vizsgáltassák meg: vájjon ama 1014 aranyforintot (aurei ducati), melyeket néhai Szántay Ambrus szentistváni prépost Tót-Baka, Wynár falvakra és a nemesi kúriára Báton adott, megfizették-e; illetve visszaváltották-e e fekvőségeket a szent István egyházától ?3 De mint tapasztalt embernek be kellett látnia, hogy itt célt nem érhet; tehát a legvégsőre határozta el magát és ügyét újra a trón elé terjesztette. Előttünk fekszik III. Ferdinánd császárhoz 1 U. o. 12. sz. : Reverendissimo domino Nicolao Beoyte, electo episcopo Sirmiensi, praeposito de Sagh B. M. V. necnon s. Stephani de castro Strigoniensi, sacr. caes. regiaeque Mattis consiliario. 3 U. o. 53. f. 4. ny. 13, sz. ded. Bées, 1638. október 30. Bőythe fogal- mazata, mellyel Miksitznek megköszöni fáradozását ; ugyanott a 12. számhoz Nagy-Szombat, 1638. november 5. 3 Bőythe sajátkezű fogalmazata ded. Nagy-Szombat, 1638. szept. 26. (53. f. 4. ny. 11. sz.)
