Pór Antal: Az Esztergam-várbeli Szent István első vértanuról nevezett prépostság története (1909)
BŐYTHE MIKLÓS PRÉPOST 73 gatást végeztessen Bâton. E kirendeltség 1637. január 28-án megjelenvén Báton, két tanút hallgatott ki, kik eskü alatt mind azt vallották, miszerint öreg emberek hallomásából tudomásuk van róla, hogy a szóbanforgó háti ház egykoron papoké, illetve szerzeteseké volt.1 Az 1637-iki országgyűlés alatt tehát a királyhoz folyamodott Bővthe prépost, hogy vagy adassa vissza a szóbanforgó honti falvakat és a háti kúriát a szent István egyházának, vagy téríttesse meg a pénzt, melyért zálogba vannak, az 1064 aranyforintot. — E folyamodványt a király véleményezés végett a pozsonyi magyar kamarához utasította. A magyar kamara, melynek elnöke az időben Pálffy Pál vala, kezdetben jó indulattal viseltetett a prépost iránt, talán az imént elhalt Pázmány emlékéért is, de különben Pálffy Pál mindenkoron jóakarója volt Bővthének; gondosan átkutatta levéltárát, de annak nyomára nem jött, hogy a Szántay Ambrus által a szentistváni prépostságnak adott birtokokat visszaváltották volna és Bőythe királyfolyamodványát azzal a véleménnyel terjesztette a bécsi udvari kamarához, hogy a szóbanforgó birtokokat vagy visszaadják vagy visszaváltsák.2 Időközben Bővthe súlyosan megbetegedett, úgy tetszik a kösz- vény sanyargatta, mindamellett amennyiben tehette, Bécsben is sürgette ügye elintézését. De a bécsi kormány nem volt hajlandó ezen parányi koncot is kezéből kibocsájtani. Tanúskodik erről Bővthe Miklósnak kelettel el nem látott fogalmazata valamely mél- tóságos gróthoz, hihetőleg Pálffy Pálhoz, a pozsonyi kamara elnökéhez, mely szerint értesülvén, hogy a pozsonyi kamara hiteles adatokat kíván beszerezni a háti házra és a wynári majorra vonatkozólag jelenti, hogy a háti ház oly nyomorult állapotban van, hogy abban tisztességes jobbágy se lakhatik; a wynári majorságra nézve pedig kész annak termését tárgyaló regestákat rendelkezésre bocsájtani, melyekből kitűnik, mily hitvány ama majorság jövedelme.3 Hogy Bőythének igaza van, azt belátták, de a koncról Bécsben mindamellett le nem mondottak. Hanem vagy némi kárpótlásul, vagy hogy elhallgattassák, inkább kinevezték a különben is érdemes férfiút szerémi püspöknek és királyi tanácsosnak. Ilyenül 1 U. o. 53. f. 4. ny. 10. sz. a. egybefüzött három iv papír ép pecséttel. 2 U. o. 53. f. 1. ny. 24. sz. V. ö. 4. ny. 51. sz. 3 U. o. 53. f. 4. ny. 15. sz.
