Pór Antal: Az Esztergam-várbeli Szent István első vértanuról nevezett prépostság története (1909)
BŐYTHE MIKLÓS PRÉPOST 71 nyakas, hamar nekiháborodik és fölzáporodik. Erőszakoskodni : Isten ótalmazz ! ebből emberhalál történhetnék ! ilyet hallani is iszonyodik az apátnő és tudja, hogy a prépost úr ő kegyelme sem akarná. Nagy kára lenne ebből a konventnek is, de a prépostnak is ; mert ha pusztán hagynák a helyet, ki kapálja, ki munkálja akkoron a szőllőt és honnan lesz a dézma? Már megtörtént ez rajtok, az apácákon. Üdvözölt pater provinciális ezelőtt két esztendővel keményen kezdett bánni Csősz nevű falujokban levő jobbágyokkal, kik emiatt egy leikig elfutának róla ; aztán nagy munkával, imigy-amugy szállá vissza részök; most is ki hajdú, ki katona közülök; a helyek pusztán állanak. Ilyen kárunk következett akkor is kicsinyért — úgymond az apátnő. Hisz nem is épen ezt akarta Bőythe, hanem hogy az uradalom, a konvent szállítsa a saját szükségletére fönntartott bordézma felét annak fejében, hogy a másik felét amúgy is olcsón adta bérbe a konventnek. Az apácák fölvilágosíttatván, ehhez hozzájárultak nemcsak, de a következő évben (1637. április 15.) alázatosan az iránt könyörög az apátnő, hogy a vásárhelyi dézmát mind egészen engedje a konventnek, tekintvén mostani nagy szükségét, minthogy új kolostort építenek és mert «édes, jótevő atyjokat» (Pázmány Pétert f 1637. március 19.) kinek nagy gondja volt rájok és sokat töltött klastromuk épületére, elvesztették. De hiába rimán- kodának a klarisszák: Bőythe bölcs belátással le nem mondott a dézma másik feléről, nehogy joga csorbulást szenvedjen, de annyit megtett, talán ezt is inkább a pozsonyi alispán közbejárására, hogy egészen elengedte az apácák által fizetett bért a fél- dézmáért. Nagy volt emiatt az öröm a pozsonyi klarisszák új klastromában, hova «szomszéd urokat, jó atyjokat, püspök ő Nagyságát» legott meghitta az apátnő, hogy jönne hozzájok mulatságnak okáért, hogy beszélgetvén megismerkedhetnének és mind nagyobb szívvel való atyai szeretettel volna irántok, átengedvén nekik az egész dézmát. Azonban e fáradság kárbaveszett, minthogy e levél már nem találta életben Bővthét. * Hogy Bőythe jeles jogtudó volt, azt az egykorúak följegyzésen kívül hozzávethetjűk nem csupán az elmondottakból, meg hogy Pázmány őt nevezte ki helytartójának s az esztergami főszentszék elnökének; hanem abból is, hogy egyidejűleg előkerül a cs. és kir.
