Klinda Irma: Az édes anyához. Gyermekei neveléséről. (1906)

23

Felejtik sokan, hogy mennyire fontos ebben a korban a játék irányának, módjának vezetése. Nem tudják, hogy a játék örömével hinthetik gyermekök természetébe a jövő cselekvés termékeny magvait. Amely gyermek vagy nem, vagy csak unottan foglalkozik játékával, abból nem lesz tevékeny egyén. Vagy ha játékában fölületes, pillanatnyi örömekért kapkod s mindig újat kíván, abból a kitartó munka kedve hiányozni fog.

Mélyebb jelentősége, igazi varázsa a játéknak az, hogy az élet köznapi cselekvéseit kicsinyített mértékben adja; érdekes cél eléréséért játszva versenyez; testet, lelket fölvillanyoz. Ennek híján, ha majd komolyabb foglalkozásra kerül a sor, a a munkája is fölületes, állhatatlan, örömte- len lesz, vagy a munka is csak játék, minden komolyság nélkül.

Bizonyára vannak jóravaló, a gyermeket igazán szerető cselédek, kik ösztönsze- rűleg jó irányban foglalkoznak a gyermekekkel; de sokkal több a lusta, rossz szo- kású, hízelgő és szeretetnélküli szolga kiknek befolyása a gyönge, mindenre fogékony gyermeki természetben eltörülhetlen