Gábris József: Az alma mater dicsérete (1992)
A hazai néptanítónak a minden korban szükséges szaktudományokkal való körültekintő felvértezése, azaz képzésének oly szintre való emelése, mely hozzásegíti feladatainak teljesítéséhez, mely növeli társadalmi tekintélyét, már szinte évszázados kívánsága az abban résztvevőknek. Nyomai megtalálhatók már a XIX. században, majd az első világháborút követő hazai társadalmi mozgalmakban, de legkonkrétabban a már említett - líceumi - akadémiai törvényekben. 1959 és 1975/76. csupán - saját korához igazítva-megvalósította az előző évtizedek törekvéseit. Más kérdés, hogy ezen nagy horderejű átszerveződéssel átmentettük-e, avagy megmenthetőek voltak-e változatlan formában mindazon értékek, melyeket a hazai, így az esztergomi nevelőképzés évtizedek során felhalmozott. Sokáig úgy tűnt, hogy igen. Az aggályok később tűntek fel, akkor, mikor a megszokottól való eltérések feltűnőbbek lettek. Tény, hogy ajelöltek egyre kevesebb időt töltenek a gyermekek között. Tény, hogy egyre inkább az általánosan ismert felsőoktatási jelleg az uralkodó, mely némileg háttérbe szorítja a valamikori nevelőképzői szellemet. Ezt a helyben munkálkodók nem érzékelik, inkább a kívülről szemlélőknek tűnik fel, valamint azoknak, akik összehasonlításhoz szükséges tájékozottsággal is rendelkeznek. Ok viszont legtöbbször nem észlelik azon szakmai műhelyek tevékenységét, melyek ajelöltek felkészítésének jobbításán fáradoznak, mellyel a kor valós vagy vélt követelményeihez próbálják igazítani a képzést, nemcsak szervezeti, hanem tartalmi vonatkozásban is. Jelenleg legalább két uralkodó tendenciát figyelhetünk meg a hazai tanítóképzésben. Az egyik az oktatott szaktudományok számának, súlyának növekedése és az úgynevezett több- lábonállás, a többprofilúság. A különböző szaktudományok súlyának növekedése megmagyarázható az általános iskolai tantervek túlméretezésével, az ott tapasztalható fogalomzavarokkal, de erősítik ezt a tendenciát az ezek mögött megbúvó egyéni ambíciók is. A fő veszély azonban a sajátos ' ' -r~____ műi ^ ni^MumiMiuu luuomanyagaK szervezetileg és tartalmukban is, egyre inkább elkülönülnek egymástól. Szinte önálló tudományágak képviselői jelennek meg a szükséges koncentrációt megvalósítók helyett. A tanítói létre veszélyes lehet az a törekvés is, mely az itteni eredményeket esetenként abban méri le, hogy a tanítóképzőt végezettek közül milyen arányban és milyen sikerrel kezdtek hozzá más felsőfokú intézményekben a tanuláshoz, azaz néha felvételire előkészítő tanfolyamnak is tekintjük az itteni képzést. Elhalványul annak a hangsúlyozása, hogy a végzett növendékek milyen arányban váltak tanítókká, mennyire szerettettük meg velük a jelenlegi általános iskola alsó tagozatát, azaz mennyire oltottunk beléjük hivatástudatot, melyre elődeink olyannyira ügyeltek. Az úgynevezett többlábonélésnek napjainkban igen komoly társadalmi okai vannak, de legalább ilyen mértékűek a különböző egyéni ambíciók kielégítésének vágyai is. Hazánkban jelenleg alig képeznek már tanítót anélkül, hogy valamilyen spciális szakot, szaktudományt ne kapcsolnának hozzá. E mozgolódás vége ma még nem látható. A törekvés jelentős része elfogadható, indokolható pedagógiailag és az élet gyakorlati, praktikus oldaláról egyaránt. Ha viszont időben nem figyelünk oda, némi veszélyt is jelenthetnek a jelenlegi általános iskola alsó tagozata számára, mert a jelöltek érdeklődését elterelik az ott végzendő munkától, azaz megintcsak a tanítói hivatás, az arra való felkészülés szenved csorbát, válik esetleg már a képzés során másodrendű feladattá. 51
