Gábris József: Az alma mater dicsérete (1992)

első világháború kitörése újabb megpróbáltatást hozott. 1914 őszén az intézet felét, 1915- ben az egészet hadikórház számára vették igénybe. 1915 júniusában 650 diploma kiadásával megszűnt az intézmény, habár hivatalosan csak szüneteltette működését. Az igazgató és megmaradt tanári kara évtizedekig bízott az újraindításban, de mindhiába. Számord Ignác 1934-ben bekövetkezett halála után végleg feledésbe merült az iskola.

Ma, amikor a tanítóképzésre emlékezünk városunkban, az előbb említett három intézményben folyó munkára kell gondolnunk, mert hiszen idők folyamán ezek egyesültek, ma már - valamilyen formában - mindhárom elődnek tekintendő még akkor is, ha a születésnapot az „öregebb testvér világrajöttéhez” kötjük. (A századik születésnapnál ez még nem volt indokolt, hiszen ekkor az egyesülés még nem történt meg.)

Történelmi tény, hogy 1949/50-től az eddig három intézményben történő képzés már együtt van jelen. (Együtt a tanítók, tanítónők és az óvónők.) A leány és a fiú tanítóképző egyesítése formális aktus volt csupán, hiszen az előző évtizedekben is tapasztalt együttműködés, az azonos profil ezt nem gátolta, sőt elősegítette.

Amikor ismét felmerült az óvónőképzés szükségessége, már természetesnek tűnt, hogy erre a már egységes tanítóképzés keretein belül került sor 1951 szeptemberében. Ezen a tényen az sem változtat, hogy Csiszár Albert személyében külön vezetője volt, sőt az sem, hogy rövid ideig önállóan, külön épületben működött, mígnem 1956 nyarán ismét megszüntették.

A valamikori fiúképző 1856-ban engedélyezett második megnyitásának 100. évfordulóján - 1956. májusában - a már egyesített intézmény felvette a végvári harcokban Esztergomnál elesett költő, Balassa Bálint nevét, melyet a felsőfokúvá történt átszervezésig viselt.

Már az előző évtizedekben is vita folyt arról, hogy a hazai tanítóképzés milyen szervezeti keretek között folyjék. A sok terv, javaslat közül megemlítendő az 1938- ban született törvény, mely a tanítói pályára készülők számára négyéves líceumi előképzést írt elő, melynek befejeztével tett sikeres érettségi viszga után kétéves tanítói akadémián, de ugyanabban a környezetben folytathatja tanulmányait az a fiatal, aki valóban elkötelezte magát a tanítói pályával. A líceumi képzés megvalósult, de a háborús események miatt az akadémiák beindítása elmaradt. Az államosítás után - még középfokon - viszont több átszervezés történt.

Az előző évtizedekben az átszervezés érdekében született gondolatok 1959-re beértek. Ekkor váltak felsőfokú intézményekké a hazai tanító- és óvónőképzők. A megelőző hónapokban úgy tűnt, hogy a mi iskolánk sorsa megpecsételődik, mert kezdetben a megszűnésre ítéltek listájára került. Többek összefogásának eredményeként erre mégsem kerüt sor. Szeptember 14-én megtartotta első tanévnyitóját az immáron felsőfokú intézmény, melynek első igazgatója Hegedűs Rajmund lett. Az ekkor történtektől már csak pár lépés megtételére került sor, amikor is a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának rendelkezése alapján - a második lépcsőben - 1976. szeptemberében főiskolává szervezték át. Közben már 1959-ben felmerült a gondolat, hogy az új felépítésű intézményt nevezzék el Földes Ferencről, a második világháború idején mártírhalált halt pedagógusról. A névadásra azonban nem került sor.

1962-től kezdenek kialakulni az intézmény külföldi kapcsolatai. 1967 őszén újabb bensőséges ünnepségeknek vagyunk tanúi, mely alkalommal a mesterképző szüle48