Gábris József: Az alma mater dicsérete (1992)

mas Nővérek Érseki Tanítónőképző Intézete. A zárda Ferencz József, illetve Bajcsy-Zsi- linszky u. 42. szám alatti (ma Pázmány Péter u.) akkor még egyemeletes épületében nyert elhelyezést. Igazgatásával véglegesen Nádler Istvánt bízták meg. A zárda területén működő iskolák a meglévő felszerelések jelentős részét közösen használták, az egyes iskolatípusok speciális igényei szerint szerzett segédeszközöket külöm'tették csupán el. (A nőképző az akkor szünetelt óvónőkéző anyagából is kapott.)

Különösen az első években több városi intézmény, de magánszemély is támogatta anyagiakkal az új iskolát. Tanárai zömmel polgári iskolai tanári oklevéllel rendelkeztek, a következő években szerezték meg a munkakörük ellátásához szükséges képesítést. Növendékek mindvégig többen jelentkeztek, mint a felvehetők száma. Már a húszas években felmerült a gondolat, hogy indokolt volna párhuzamos osztályokat, nyitni. Tanulóinak létszáma az 1942/43. tanévben már meghaladta a fiúképző tanulóinak számát. E tény is bizonyítja, hogy az 1922. évi elhatározás indokolt volt. A rendi jelöltek száma a teljes létszám mintegy negyedét alkotta. (Az 1928/29. tanévben például a 207 tanulóból 57 volt rendhez tartozó személy.)

Tanulóinak mintegy fele a megyéből, a másik része az ország szinte egész területéről érkezett. Többségük kiskereskedő, kisiparos, kisbirtokos tanuló gyermeke, a munkások, a bányászok képviselői a világháború utáni években jelennek meg nagyobb számban. Képviseltették magukat a hazánkban élő német és szlovák nemzetiségűek is. Sőt 1933 és 1937 között 17 jelölt német iskolában való tanításra is jogosító kiegészítő vizsgát tett. A német nemzetiségűek aránya évente 6-8% között mozgott. A szlovákok vagy szlovákul beszélők aránya 1938 után nőtt ugrásszerűen. Az évi 1-2 százalékról egyes években 20% körülire. Ez azt is bizonyítja, hogy tanulóinak jelentős hányada a Duna bal parti területéről érkezett.

Mintegy harmaduk a zárda területén működő közös internátusbán lakott, melynek rendjét szigorú szabályok vigyázták. Súlyt helyeztek az idegen nyelvek elsajátítására, szabad időben szinte kötelező volt az idegen nyelven (főleg német, angol, esetleg francia) való társalgás.

A kor követelményeinek megfelelő vallásos és hazafias nevelést szolgálták az iskolában működő ifjúsági egyesületek, melyek jelentős része már az alakulás évében létrejött. Volt köztük hitbuzgalmi, karitatív jellegű szervezet, de mindvégig igen jelentős tevékenységet fejtett ki a tanulói önképzőkör is. Ennek ülésén felolvasások, pedagógiai jellegű előadások hangzottak el. Az 1941/42. tanévről készült évkönyvben olvashatjuk: az önképzőkör „pedagógiai szakosztálya havonként tartott értekezletet, amelynek ebben az évben egészen gyakorlati jellege volt. Pedagógiai folyóiratok cikkeinek tanulmányozása, gyermektanulmányi vizsgálatok eredményeienk feldolgozása."

Az intézet viszonylag zártsága ellenére is igyekezett a gyakorlati életre felkészíteni növendékeit. A mezőgazdasági munkák végzésére megfelelő földterület állt rendelkezésükre. „A nemzeti történelmet és a művészettörténetet történelmi környezetben tanítjuk’’ — olvashatjuk az évkönyben. „A gondolatközlés legmodernebb eszközét, a rádiót ismeretterjesztő előadások felhasználásával, tanulmányaink bővítésére többször felhasználtuk” — olvassuk másutt. Jól segítette az oktató-nevelő munkát a folytonosan gazdagodó könyvtár is, mely 1922-ben 338 kötettel indult és 1947-re már 5449 kötetre gyarapodott. 1926-ban 21, 1934- ben már 38-féle folyóirat tanulmányozására volt lehetőség. Nem elhallgatható, hogy 1925- ben már mintegy 3000 szertári tárggyal rendelkezett az iskola.

44