Gábris József: Az alma mater dicsérete (1992)
fedél alatt működik. Azaz együtt képezik a tanítókat és az óvónőket. így együtt emlékeznek meg a kettős évfordulóról is. Szlovákia déli felének lakosai Esztergommal valamikor állandó kapcsolatban álltak. Sokan szereztek itt tanítói, tanítónői, óvónői diplomát. E vidéken alig található olyan település, melynek nyugdíjas vagy még ma is dolgozó nevelői közül valaki nem ezen iskola tanulója lett volna. A megemlékezés szervezői bíznak abban, hogy sokakat fűznek még ma is érzelmi szálak, kellemes diákemlékek az ősi városhoz, az ősi iskolához. Éppen ezért minden érdeklődőt, volt diákot várnak az április 29-30-án sorra kerülő rendezvényekre, melynek során alkalom nyílik a régi társakkal való találkozásra is. Az érdeklődőknek szívesen megküldik mindkét nap programját. (Új Szó, 1992. március 17.-Szlovákia) 7. SZ. MELLÉKLET Óvónő- és tanítónőképzés Esztergomban (az 1992. április 29-i előadás) I. Amikor a városunkban működő, ez évben 150. születésnapját ünneplő tanítóképzőről esik szó, akkor elhangzik, hogy a mai intézmény elődje az 1842-ben kaput nyitó mesterképző intézet. Ez tulajdonképpen igaz, de a mai tanítóképzőben elődként ott találjuk az 50 évvel később létrejött óvónő- és a 80 évvel később alakult tanítónőképzőt, tehát - ha úgy tetszik — a később csatlakozókat is. Amikor tehát a jelenlegi tanítóképzés előzményeiről beszélünk, amikor elődeinkről megemlékezünk, illik ezekről is szót ejtenünk. Ismeretes, hogy hazánkban a XIX. század első felében óvodák létesítése, fenntartása még a társadalom összefogásán vagy megértő, áldozni kész mecénáson múlott. Az állam ebben még nem vállalt kötelezettséget. Az 1848 augusztusában az elemi iskolai oktatással foglalkozó törvénytervezet tárgyalásakor már felmerült ugyan, hogy törvényt kellene alkotni a kisdedóvó intézetek ügyében is. A jelen lévő miniszter - Eötvös József- ezzel egyetértett, de ekkor erre még nem került sor. Húsz évvel később a népoktatási törvény tárgyalásakor - egy honatya ismét előhozakodott e kérdéssel. Társai ugyancsak helyesléssel fogadták az ötletet, de törvény most sem született. Végül is 1890-ben nyújtották be a képviselőházban az önálló óvodai törvénytervezetet, melyből 1891. április 18-án lett kötelező érvényű jogszabály, azaz most már végre törvény. Ez kimondta a kisdedóvás állami kötelezettségét. Előírta, hogy minden olyan hazai településen, ahol negyvennél több felügyelet nélküli kisded él, ott lehetőleg állandó jellegű, de legalább idényjellegű óvodát, úgynevezett menedékházat kell létrehozni. E törvény megszületése után sokan abban a meggyőződésben éltek, hogy a közeljövőben alig marad hazánkban település óvoda nélkül, ezért rövid időn belül nagyszámú óvónőre lesz szükség, már csak azért is, mert e törvény előírta, hogy az állandó jellegű óvodákban csak az óvónőképzőkben képesítést szerzett kisdedóvók alkalmazhatók. Az óvodák létesítését előíró törvény tulajdonképpen csak az állami szervek felada39
