Gábris József: Az alma mater dicsérete (1992)
dőlt, hogy Esztergomban szerveződik-e ilyen, vagy nem. Az kezdetben is köztudomású volt, hogy valamennyi középfokú intézet nem marad meg, illetve nem alakul át felsőfokúvá. Esztergomban is bizonytalanság lett úrrá. 1957. május 13-án ülést tartott az Esztergom Városi Tanács Végrehajtó Bizottsága, amely alkalommal önálló napirendként tárgyalták az oktatás ügyét. Itt vetődik fel először nyilvánosan - elég élesen - a tanítóképző kérdése. Több végrehajtó bizottsági tag olyan saját értesülést közöl, hogy Esztergomban nem terveznek felsőfokú tanítóképzést. Az ügy előadója szerint „az elmúlt években olyan törekvés indult meg a felsőbb hatóságok részéről, hogy Esztergomnak iskolaváros jellegét megszüntetik. Az óvónőképzést már megszüntették, tavaly a közgazdasági technikumot akarták elsorvasztani, ami a végrehajtó bizottság intézkedésére maradt abba. Most olyan értesüléseim vannak, hogy átszervezett tanítóképzést - tanítói akadémiát - Esztergomban nem akarnak szervezni... javasolom, hogy a végrehajtó bizottság keresse fel az illetékes szerveket, és kérje, hogy a városban szervezzenek tanítói akadémiát." Az ügy kapcsán az alábbi határozat született: „A vb tudomást szerzett arról, hogy átszervezés miatt a középfokú tanítóképzés megszűnik. Értesülései vannak arról is, hogy az újonnan létesítendő tanítói akadémiát Esztergomban nem szándékoznak beindítani. Tekintettel Esztergomnak 100 éves tanítóképzési múltjára, valamint az akadémiához szükséges tárgyi, személyi feltételek biztosítottságára, a vb felkéri a Komárom Megyei Tanács VB-t, hogy tegyen előterjesztést Esztergom városban a tanítói akadémia szervezésére.” E határozatot annak rendje-módja szerint felterjesztették a címzetthez. Valami megmozdult; a tanítóképző is elküldi a megyéhez és a minisztériumnak „Felterjesztés a Balassa Bálint Tanítóképző akadémiává fejlesztése tárgyában” című beadványát. „Átérezve a magyar nevelés ügye iránti erkölcsi felelősségünket, az esztergomi Balassa Bálint Tanítóképző nevelői - mint Komárom megye dolgozói — szükségesnek tartjuk, hogy intézetünkkel, mint a magyar tanítóképzés 115 éve működő intézményével kapcsolatban felhívjuk a figyelmet olyan körülményekre, melyek feltétlenül indokolttá teszik, hogy megyénk iskolarendszere tanítóképző akadémiával bővüljön." A továbbiakban adatokkal támasztják alá, hogy a középfokú képző felszereltsége, elhelyezése egyaránt megfelel azoknak a követelményeknek, melyeket az új intézmény elé állítanak. A májusban keltett riadalom nem volt alaptalan; ezt bizonyítja a Művelődési Minisztérium 1957. július 9-én kelt leirata is, amelyet a megyei tanács művelődésügyi osztályának küldött. Abban az alábbi olvasható: „Azok a tanító- és óvónőképzők, ahol akadémia nem létesül, fokozatosan megszűnnek, és helyükbe - a megszűnés ütemének megfelelően - gimnázium vagy általános iskola kerül. A kifutó tanító- és óvónőképzőket működésük befejezéséig más épületbe áthelyezni nem lehet... Megyéjében megszűnő esztergomi tanítóképző épületében — a megszűnés ütemének megfelelően - általános gimnáziumi leányosztályokat kell nyitni. A tanítóképző végleges megszűnése alkalmával az épületbe a Dobó Katalin Leánygimnázium költözik. A képző épületében elhelyezett általános iskola a leánygimnázium helyiségeit foglalja el.” Ezek a mondatok akkor önmagukért beszéltek. Ugyanezen év december 12-i tanácsülésén a résztvevők közül többen (a képző jelen levő képviselője is) ismét felvetik e kérdést. A megyei tanács művelődésügyi osztályának képviselője egyetért az aggályoskodókkal, sőt felkéri a város országgyűlési képviselőjét is, hogy a legközelebbi országgyűlésen e kérdést terjessze elő. Az itt született határozat szerint „a vb elfogadja és tudomásul veszi, hogy a tanácsülés határozatának megfelelően a tanítóképző 33
