Esztergomi Érseki - Az Irgalmas Nővérek Leánylíceumának és Tanítóképző-Intézetének Évkönyve az 1942-43. iskolai évről (1943)
6 tások megválogatását. Ezek mellett a nevelőtanár igen értékes lélektani és nevelői tapasztalatok birtokába juthat, amelyeket saját nevelői személyiségének alakítása érdekében haszonnal kamatoztathat. Leghűségesebben tükrözi a nevelőotthon szellemét annak írott törvénykönyve: A nevelőotthon házi szabályzata. Az intézeti nevelés tágabb keretét és főbb irányelveit maga az állam írja elő, a nevelőotthonok számára kiadott Rendtartással. 1942-ben megjelent a Katolikus Nevelőotthonok Rendtartása is. Mindkettő meghagyja minden nevelőotthonnak a lehetőséget, hogy a megadott keretet betölthesse a maga sajátos szellemével. A háziszabályokat ismernie kell minden nevelési tényezőnek. A nevelői testület ennek alapján biztosíthatja a célbatörő és egyöntetű nevelési munkát és minden eljárásával arra törekszik, hogy a szabályoknak tekintélyt és érvényt szerezzen. Ismernie kell a növendéknek, akinek ez az írott törvénykönyve; de nem utolsó sorban meg kell ismernie a családnak és a szülői háznak. Fontos tehát, hogy a szülő már jelentkezés alkalmával kezébe kapja, hogy belőle megismerje a nevelőotthon kívánságát, célkitűzését, törekvéseit és azt a maga részéről is kötelezőnek ismerje el. A szabályokban lefektetett külső fegyelmi formákat belső nevelői erők tartják össze: a szellem és a lélek. Ez jut kifejezésre a nevelőotthon napirendjében. A jól megalkotott napirend mindenekelőtt a növendékek igényeihez alkalmazkodik: céltudatosság, ésszerűség és természetesség jellemzi. Arányosan egyenlíti ki a test, a szellem és a lélek igényeit. A testi nevelést illetőleg biztosítja a fejlődő leánynak és a szellemi munkával intenzívebben foglalkozóknak fokozottan szükséges nyugodt és elegendő alvást; a rendszeres és zavartalan étkezést és az ifjúságnak nélkülözhetetlen testápolást és edzést. A reggeli testgyakorlás, vagy az azt helyettesítő szabadban való séta, sportok és sportszerű játékok beiktatása a napirendbe, el nem mellőzhető. A szellemi foglakoztatás természetszerűleg a nevelőotthonok elsőrangú feladata. Amilyen előnyt jelent a szigorúan időhöz kötött tanári segítséggel és felügyelettel biztosított zavartalan szellemi munka; ugyancsak megvannak a közösségben való tanulásnak is a maga nehézségei. Ezeket megszüntetni, vagy minél csekélyebbre csökkenteni, a nevelőotthonok komoly feladatai közé tartozik. A megszabott tanulmányi idő u. i. nem minden növendéknek és nem mindig egyformán elegendő; a halló- és motorikus tipusu tanulónak nehézséget jelent a teljes csendben és egy helyben való foglalkozás; a könnyebb felfogású növendék gyakran csak nehéz erőfeszítés árán és gyakran a nevelőtanár beavatkozó eljárása segítségével képes csak kitölteni a foglalkozásra szánt időt. Az
