Zolnay László: A magyar muzsika régi századaiból (1977)

Káptalanok és káptalani iskolák rendje

A középkor egyházi zenéjének - tehát a műzenének - legerősebb szálai a káptalani iskolákhoz vezetnek bennünket. Ha igaz a közhely, hogy a zsoltároskönyv tanította meg olvasni Európát, igaz az is, hogy ugyanez a könyv volt az énekeseknek is tanító- mestere.

A káptalanok iskolái - az érseki, püspöki aulák scholái és a királyi capella - voltak a hivatásszerű műzenei művelődés hordozói. A kórus és az iskola szerves egységbe fonódott. Az iskolázásnak egyik hangsúlyos célja énekes diákok képzése volt.

Az iskola magvát falun is a kántor alkotta az énekesfiúkkal.'?

És most látogassuk meg - kissé hosszasabban - legnagyobb káptalanunknak, Esztergomnak középkori zenés emlékeit. (Esztergomot, azon túl, hogy ezer emlékem fűz oda, azért is választottam mintául - pars pro toto -, mert emlékeit a legjobban ismerem, és mert Egernek - hasonlóan gazdag - anyagát Mezey László dolgozta fel doktori mesterművében.)'8

A káptalan eredetileg a püspök, az érsek aulájaként alakult meg. A káptalan tagjai - Chrodegang metzi püspök regulájának értelmében‘5-közös életmódot folytattak. Egy fedél alatt laktak, egy tálból ettek, egyforma papi ruhát viseltek. Úgy éltek tehát, mint a szerzetesek. Ellátásukról, élelmezésükről püspökük - Esztergom esetében érsekük - gondoskodott.

A hazai középkor későbbi századaiban a püspökségek, érsekségek, káptalanok mind több és több jövedelmes joghoz jutottak. Sőt: a középkor delelőjére - a király után - az egyház lett Magyarország legnagyobb földesura. Ekkorra már a prépost vezette kanonokok is kivonultak - kezdetben szegényes“ — ko91