Zolnay László: A magyar muzsika régi századaiból (1977)

lostorszerű otthonukból, a káptalanházból. Különálló házakat építtettek maguknak.

Esztergomban a XIV. századra már külön háza volt a prépostnak meg a lektor-, az éfteklő- és a kusztoszkanonoknak. De külön házat vittek azok a kanonokok is, akik főesperesi tisztet viseltek. És azok is, akik az esztergomi templomok egyes oltárainak - néha tetemes alapítványból jól javadalmazott — oltármesterei, rektorai voltak.'1

Az esztergomi káptalan késő középkori gazdagságával csak a székesfehérvári vetekedett.

A káptalan tagjait a kezdeti időszakban az érsek maga nevezte ki. Viszont: a káptalan kanonokai választották meg érseküket. A XIV. századtól azonban hamarosan megváltozott ez a jogállapot : a magyar királyok mint az ország főkegyurai pápai hozzájárulással nevezik ki a prímásérsekeket. A kanonokokat pedig immáron nem az érsek, hanem a római pápa jelöli ki.

A királyi s az egyházi hatalom ebben is kitűnő összefonódása teszi érthetővé zenei síkon azt: miért azonos ősforrása a középkori műzenének a káptalani iskoláknak s a királyi udvar kapellá- jának zenei igénye s zenei készsége.

A káptalan hierarchiájának élén a prépost áll. Utána rangban a lektor, az olvasókanonok következik. Öt, az olvasókanonokot hivatala helyhez köti. Ugyanis ő a káptalan mindenkori jegyzője. Ő írja a hiteleshelyi okleveleket. És, ami már a mi témánkat közelebbről érinti, a lektor, az olvasókanonok iskolák igazgatója. A felszentelendő papokat, a kisdiákokat is ő vizsgáztatja. A lektort az első hely illeti meg a kórus bal oldalán. Ő felügyel az énekesekre és a liturgikus szövegek felolvasóira. A honi középkorban a lektort magyarul oskolás kanonoknak is nevezik.

A lektornak nemcsak joga, de kötelessége is az, hogy helyet92