Zolnay László: A magyar muzsika régi századaiból (1977)

A csanádi iskoláról pedig ezeket írja a legenda: „A püspöknek nagy gondja volt a szegény tanulók ügyére: házához hordták a kis gyermekeket, és beadták őket az iskolába. Kiket is olyan nagy szorgalommal oktattak, hogy éjt-napot eggyé tettek. Az a harminc tanuló pedig már az olvasásban és az éneklésben tudós vala. Kiket is a püspök úr felszentelvén kanonokká tőn. S küld vala a Dunántúlra is követeket, és gyűjti vala a tanulókat. . . ”6

Mindebből az derül ki: a székesfehérvári dómkáptalan fényes iskolájának már 1030 körül olyan nagy a híre,7 hogy Gellért, a csanádi püspök és kántor- meg lektorkanonoka feltételezi, Székesfehérvár az ő jól képzett ének- és írás-olvasás-tanítóiból (sive lectorem, sive cantorem) Csanádra is küldhet valakit.8

A székesfehérvári zenetörténet középkori fejezetét Dobszay László írta meg. Rámutatott arra, hogy Székesfehérvár prépost- sága, különös közjogi helyzeténél fogva, a legnagyobb érseki és püspöki káptalanokkal vetekedett. Mind gazdagsága, mind pedig papjainak lélekszáma által. A királyi családnak ez a nemzetségi monostora a szent korona őrzéshelye, a koronázás színhelye s a királyok nekropolisza volt. Ez szabta meg különös, kiváltságos közjogi helyzetét.?

A fehérvári káptalan kanonokainak száma 1234-ben a negyvenes számot is elérte. Lélekszámúk még a XV. században sem csökkent.10 (Esztergom kanonokainak száma harmincnyolc volt. A karkáplánok e számban természetesen nincsenek benne. Az esztergomi kanoniák a XVI. században huszonnégyre csökkentek, hiszen Esztergom eleste —1543- után az esztergomi főkáptalan Nagyszombatba menekült.) Pécs, Eger, Gyulafehérvár, Zágráb is megközelítette ezeket a számokat. A XV. században például a fővárosi és királyi patronátus alatt álló budavári Nagybol- dogasszony-templom papságának létszámát harmincra becsül88