Zolnay László: A magyar muzsika régi századaiból (1977)

ték. Békefi Rémig" Nagyvárad kanoniáinak számát huszonnégyre, Veszprémét huszonkettőre, Kalocsáét tízre teszi. A pozsonyi és a szepesi prépostság stallumainak száma tizennégy-tizenhat volt.

A kanonokok karának magas lélekszáma nagy énekkultúrát jelez. Tudjuk, hogy a dómok kórusán nagymisére és vecsernyére nemcsak a kanonokok, de a káplánok s az összes iskolások is megjelentek.12 Ezekhez a nagy számokhoz képest a budai „presbiterek” magas száma sem meglepő.'> Egerben Bakócz Tamás, majd Estei Hippolit püspöksége idején a Chorus Agriensis élén a nagy dignitások - prépost, lektor, kusztosz, kántor - állnak. Utánuk tizenegy főesperes, tizenöt-húsz egyszerű kanonok, húsz-huszonöt oltáros pap, majd tizenhat karkáplán következik. Ezek után következnek a procedensek, a kar klerikusai s végül a scolárisok, nyolcvanan-százan. így azután az egri püspöki Szent János főszékesegyház kórusán nagy ünnepeken - s ugyanígy Székesfehérvárott, Esztergomban, Váradon, Gyulafehérvá- rott - százötven-száznyolcvan főre rúgott az „éneklő sereg”.14 Ilyen lélekszámú kórusunk - ma nincs.

Székesfehérvár középkorának gazdag zenei életét Szaniszló prépost 1531-ben azzal is jellemzi, hogy a dóm hajnaltól esti tizenegy óráig zengett.15

És két Székesfehérvárhoz fűződő kódex, az 1110 körül itt írt Codex Albensis, majd a XV. századi Kálmáncsehi-kódex egyaránt azt mutatja: a két fehérvári szerkönyv ismert és feltehető'6 zenei anyaga eltért az esztergomi gyakorlattól. Eszerint Fehérvár bizonyos fokig a maga önálló zenei útját járta.

89