Zolnay László: A magyar muzsika régi századaiból (1977)
Úgy vélem: az elmondottak azt mutatják, hogy a nagy győr- szentmártoni bencés főkolostoron kívül elsősorban a király s a prímásérsek aulájának egyező színhelyén, Esztergomban, másodsorban pedig a korábbi székvárosban, Székesfehérvárott kell keresnünk egyházi zenénknek első, nagy kirepítő fészkét. Az idő rendjét kövessük, s nézzük meg előbb a fehérvári emlékeket! Székesfehérvár Szent Gellért püspökről, a marosvári - Csanádi - püspöki schola megalapítójáról idézzük most legendájának - kétségtelenül hiteles és korai — szavát: „Valter mester — az éneklőkanonok —, amikor látta, hogy az iskola népe naponta sokasodik, így szólt Gellérthez: — Nem győzöm ezt a sokaságot hivatalomnak mind két részében - olvasás-írásban és muzsikában - vezetni! Adj, kérlek, mellém segítséget, aki az egyik részt vállalná! Ekkor a püspök elküldé Maurus szerzetest, és meghagyta neki: menjen bé abba az iskolába, amely Székesfehérvárott virágzók vala. Keressen és válasszon ott tanítót a tanulók között, s hozza el. Maurus pedig Székesfehérvárra érkezvén, minekutána dolgát a királlyal elintézte volt, bement az iskolába, ahol is egy Heinri- cus nevű német volt a gyermekeknek tanító mestere. S miután beszélgetett vele, az beleegyezett, hogy könyveivel egyetemben, Maurussal együtt (Gellért) püspökhöz jöjjön. Ki is szívesen fogadta őt, és a (csanádi-marosvári) tanulóknak tanító mesterévé tette.” 87
