Zolnay László: A magyar muzsika régi századaiból (1977)

Atyaisten zenélő angyalokkal. Felső-magyarországi fafaragás a XV. század végé­ről. (Esztergom, Keresztény Múzeum.) Moser Zoltán felv. minden király alapította egyházra. De az érsek — mint a király plébánosa, káplánja - tizedszedője, decimátora is a királyi jöve­delemnek. (Ez akkor az államkincstárral egyértelmű.) Ami azt jelenti: az esztergomi érseké a vert pénz tizede. (Ezt nevezték pizétumjognak.) A királyi és az érseki udvar helyi egyezése mellett a királyi udvar és az érseki aula szoros összefonódását az állami és egyház­igazgatás párhuzama és a XII. század végén a királyi kancellária megszervezése is előmozdította. Érdekes módon III. Béla király­nak udvari emberei írásbeliségünk mintáit ugyanott és ugyanak­kor - Párizsban, a XII. század végén - tanulmányozzák és sajátít­ják el, amikor a király egyik klerikusa, Elvinus (a későbbi váradi püspök) innen, talán éppen a Saint Victor egyházbeli zenei forra­dalomnak, a polifonikus muzsikának első-gyümölcseit ízlelgeti. 86

Next

/
Thumbnails
Contents