Zolnay László: A magyar muzsika régi századaiból (1977)

koronázás szertartása - püspökszentelés. Királyunk térítő is: apostoli király.

A királyi udvarnak, a királyi capellának (a német Hofkapellé- nek) egyházi zenéje ekkortól fogva az egész középkoron át legerősebb s leghaladóbb központja a „musica sacrá”-nak.

Legkorábbi századainkban nálunk még a királynak s az első főpapnak rezidenciája is azonos helyen van: Géza fejedelem korától majdnem a tatárjárásig Esztergom az állam- és egyházigazgatásnak színhelye. Innen együttesen indul meg az ország (az állam) s az egyház szervezése: a várispáni megyék s a püspökmegyék, illetve a járások s a főesperességek hellyel-közzel később is fedik egymást.

A király s az esztergomi érsek kapcsolata a legszorosabb: az érsek a királynak s a királyi családnak házikáplánja. Ő az ország valamennyi királyi alapítású egyházának tizedszedője. A király viszont - még a XIII. században felkísértő hagyomány szerint is - feleségestül az esztergomi székes főkáptalan kanonoka. Az esztergomi érsek egyházmegyéje - az Esztergomnál látni- valóan korábbi veszprémi püspökséggel szemben - egészében a Felvidékre, a mai Szlovákia területére korlátozódik. A Felvidék Esztergomnak mintegy missziós területe. Esztergom és Kalocsa érseki székének korai perében Esztergom érseke marad a győztes. Övé a királykoronázás joga: elseje, prímása ő a magyar főpapságnak. Érseki joghatósága alá a győri, egri, veszprémi, a XII. századi alapítású nyitrai, majd a kun püspökség tartozik. (A besztercebányai és a rozsnyói püspökséget csak 1776-ban alapították; addig azok egyházmegyéinek területe részben az esztergomi érsekséghez, részben az egri püspökséghez tartozott.)5

Említettem, hogy az esztergomi érsek joghatósága kiterjedt

85