Zolnay László: A magyar muzsika régi századaiból (1977)

Helyünk a középkori európai zenetörténetben

Szent István korával, a magyarság keresztény hitre térítésével műveltségünknek, zenénk múltjának új korszakába lépünk.

Arnoldus szerzetes esztergomi antifónái a gregoriánumnak, a „musica sacra” magyar földi megjelenésének első írott emlékei.

De nézzük: milyen volt az európai közösség műveltségének világa akkoriban, azokban a századokban, amikor annak a magyar nép is részesévé vált?

Az látnivaló: a középkori zene történetét nem szabad, de nem is lehet kitépni a műveltség általános történetéből. De vámhatárokkal sem lehet izolálni. A muzsikán a középkor többet értett, mint a mai ember; a zene tartománya a műveltség térképén a mainál nagyobb volt.

Műveltségünk egésze a népvándorlás kori népek hozományának és az antik hagyománynak ötvözete.

Martianus Capella (410-439) De nuptiis philologiae et Mercu- rii libri duó című művében fogalmazta meg a középkor végéig érvényes „hét szabad művészetnek” - a „septem artes liberales”- nak - tárgyát. Martianus Capella az V. század elején Geiserich vandál király karthágói udvarában élt. Felosztását - ama hét szabad művészetekről - követői lényeges változtatás nélkül vették át.