Zolnay László: A magyar muzsika régi századaiból (1977)

Amikor pedig másfél évtizeddel később — 1060-ban - a trónra lépő I. Béla Székesfehérvár falai mögé zárkózik, a várat körülveszi a nép, szónokaik (prépostjaik pedig, mondja a krónika) karbonátos énekeikkel a Hit ellen támadnak. S a nép egyként ujjongva kiáltja rá: így legyen! Legyen!71

I. Béla hamarosan leveri ezt a második pogánylázadást is.

GeLLÉRT PÜSPÖK ÉS A „MAGYAROK SZIMFÓNIÁJA”

írott emlékeink a pogány kori zenei kincs eltűnését és a gregorián dallamvilág feltűnését tükrözik.

A pogány kori dallamkincsnek alámerülése a népzenébe azonban korántsem általános vagy egyértelmű.

Népzenei emlék a XI. századi leírású Gellért-legendának utalása arra a kis parasztlánykára, aki 1046-ban — valahol Budától délre - nótaszóval kísérte munkáját, a kézimalom forgatását. „A Gellért-legenda írójának - írja Rajeczky — mindenesetre már nem volt ismeretlen valamilyen orgánum-szerű műzene; bizonyára arra céloztatott a legenda olasz és német szereplőivel, akik a kézimalom burdonjával kísért éneket tréfásan szimfóniának - »összhang«, »hangzat« — nevezték. A szerző (ti. a Gellért- legenda írója) a »modulatio carminis« kifejezéssel azt is elárulta, hogy különbséget tudott tenni a népdal sajátos jellege és a műzenei hatás között.”72 A legenda szerint e dalra - halála napja előestéjén, a pesti rév felé igyekvő - Gellért püspök hívta fel kísérőjének figyelmét. Ez a kísérő pedig Walter volt, a káptalan ÓK^/í-kanonoka, kántora.75

A Gellért-legendának a kézimalom kerekét forgató leányka dalával kapcsolatos megjegyzését újabban Gábry György vizsgálta meg, s értelmezte — szerintem - véglegesen s helyesen.