Zolnay László: A magyar muzsika régi századaiból (1977)
monok szavát pedig alighanem a magyarul táltosnak mondott sámánok hallatták.” A bálványhoz intézett beszéd vagy dal s a sámánnak arra felelő válasza nemrégiben még a csuvaszoknál élő szokás volt. Azt, hogy a sámánizmus nálunk még a XI. század derekán is él, biztos adatok mutatják. A Vata-féle lázadás idején I. Endre király „a hamis isteneknek s a^ok szobrainak megsemmisítését rendeli el” („.. . falsos deos abrogare et simulacrum demoliri.. . ”). A Nemzeti Múzeum egyik korábbi középkori akvamaniléjé- nek alakjai pedig - doboló kentaur és a kentaur hátán álló sípos férfi - megkapó módon idézik fel az egyik ismeretes, máig énekelt magyar gyermekdalban megőrzött sámán dal alakjait. Ugyanúgy sípot, dobot jelenít meg ez a keresztény liturgikus vízöntőedény, mint ahogyan a gyermekdal magyar gyereke is síppal, dobbal s nádihegedűvel gyógyítgatja a török gyerek-meg- vágta véres lábú gólyát.’6 Magának a sámánvallásnak számos csökevényes emléke népi hiedelmeinkben máig él.'7 A MAGYAR SÁMÁNVALLÁS PUSZTULÁSA A kereszténység a pogány sámánhitet tűzzel-vassal irtotta. Erről nemcsak a szent királyok törvényei tanúskodnak, de felmerül e „hamis hit” minden XI. századi ún. pogánylázadással kapcsolatban is. Sebestyén Gyula műve óta a sámánizmus szétzúzását őrző emlékek közé sorolhatjuk’8 a XV. századi Pozsonyi Krónikának az ún. „gyászmagyarokra” vonatkozó leírásait. Ám az sem véletlen - s nem csupán jelképes emlék -, hogy a késő középkor éppen Esztergomhoz fűzi a pogány-keresztény 5°
