Zolnay László: A magyar muzsika régi századaiból (1977)

bányavárosok polgárai, túl a Dunán a Nádasdyak, Batthyányak ápolják világi muzsikánknak udvari hagyományait.

Egyetlen nagy királvságból száz kiskirályság lettünk. Egyetlen nagy királyi udvarunk nyomán száz kiskirályi udvarunk támadt. Megannyi udvari muzsikával.

Késő gótikus és reneszánsz műzenei műveltségünk továbbélésében nagy szerepe volt Szapolyai János Zsigmond erdélyi fejedelemnek, választott magyar királynak. Mint már említettem is, „muzsikáló fejedelemként” őrizte meg emlékezetét a történelem. Mivel atyját korán, csecsemőkorában elveszítette, anyja, Izabella királyné - e munkában sokszor idézett Jagelló Zsigmond lengyel király leánya — nevelte. János Zsigmond - aki alig harmincegy évet élt - kitűnő és gondos zenei nevelésben részesült. Kedvelt hangszerét, a lantot gyakran és szívesen pengette. (tippen ezt igyekeztek kihasználni ellenségei. 1561-ben a kis herceg zenetanítóját, az olasz Hyeronimus Girolamót bérelték fel arra, hogy a lantjába csempészett lőporral ölje meg őt. Tervük kudarcba fulladt.)

Brutus Mihály, Báthori Istvánnak történetírója jegyezte fel János Zsigmondról: . .a zenében annyira járatos volt, hogy orgonában és psaltériumban vetekedett mindazokkal, akik a művészetekben jól értőknek mondják magukat. .

Az olasz Andrea Gromo, János Zsigmond testőrségének kapitánya (1564-1565-ben) Cosimo Medicihez írt levelében megírja uráról, mennyire kedveli a muzsikát. Arról is szól: környezetében lengyel muzsikusokat tartott, ő maga a lantpengetés mestere volt."

János Zsigmondnak udvara fényét — csakúgy, mint egykor atyjáét, Szapolyai János királyét Budán - Bakfark Bálint is sokáig emelte. Bakfark már közel járt hatvanadik évéhez, világot járt

349