Zolnay László: A magyar muzsika régi századaiból (1977)

hősök mindegyike külön eljárt valamilyen - maga kreálta - tréfás táncot; ezen a többiek jól mulattak. Amikor aztán Kinizsi Pálra került a szólótánc sora, kipattant a középre, lehajolt, s anélkül hogy kezével hozzányúlt volna, pusztán a fogával felemelt egy török holttestet, és ütemesen - numerose - végiglejtett vele a körben. Erre aztán a többiek már nem nevettek; szavuk is elállt a csodálkozástól.2“

Mulatságok, „bankettek”, „ballók” meg nem estek muzsika és muzsikás nélkül. Nagy a keletje a népi és a paraszti muzsikusnak is mindenütt, ahol összeütnek két cintányért. Vagy ahol poharakat koccintanak össze.

Zsigmond udvari krónikása, Eberhardt Windecke jegyezte fel: 1412-ben, amikor a császár-király a Vág-toroknál a fejedelmek találkozója alkalmából ünnepi vizafogást rendezett, harsonások, síposok, dobosok riasztják a lomha vízi állatóriásokat. Ez a népi zenebona meg a halászok víg kiáltozása, vízi terelése csalja fel az óriáshalakat. Teljes sikerrel! Ezúttal huszonhat viza és ötezer tok a hadizsákmány!267

Udvari tAnczene és tánc

Az udvari mulatságok, lakomák sem estek meg tánc és muzsika nélkül.

Mert a tánc s a tánczene nem csupán a nép szórakozása volt; járta mindkettő a királyi udvarban is.

Amikor 1433-ban, Zsigmond király római koronázásán - nyolcszáz magyar lovassal egyetemben - a fiatal Hunyadi János is Itáliában járt, nemcsak daliás termetével s pazar fényű díszruháival tűnt fel. Tánca is annyira jeles volt - Bonfini sze339