Zolnay László: A magyar muzsika régi századaiból (1977)

koztatják a herceget medvéjükkel. A medvével azután maguk is táncra perdülnek.250 Ők is fél forintot nyernek. Ugyanez a taksája annak a hegedűsnek, aki táncoló kutyájával 1501. újév napján ismét felköszönti Zsigmond herceget.25' 1501. május 16-án ebédkor viszont egy hegedűs - egy leány s egy eb társaságában - szórakoztatja az ifjú herceget harminc magyar dénárért.252

1502. szeptember 22-én egy forint üti a markát annak a síposnak, aki ebével keresi fel a király öccsét.255

Forintos honoráriuma derekas összeg; 1502. szeptember 22-én ugyanilyen összeggel díjaz Zsigmond egy nála muzsikáló német hegedűst!

Magát a dudaszóra táncot járó medvét az a XV. századi falképünk is megörökítette, amelyet a besztercebányai Thurzó ház - Beatrix címeres - földszinti termének freskált falán láthatunk.254

Megjelennek ezek a mutatványos vándorzenészek - legélénkebb középkori idegenforgalmunkban - a nagy zarándoklatokon is.

A j ubileumi évre igyekvő s vadul táncoló magyar zarándokokról 15 34-ben Pietro Aretino emlékezik meg.255 Az aacheni zarándoklatokra menő magyarok sokezres tömegeit vándorzenészeknek, trufás embereknek, síposoknak, dudásoknak, állattáncolta- tóknak hatalmas tömegei kísérték el. Igv azután ezek a zarándoklatok, kegyes vallásos fogadalmak letöltésén túlmenően is, derekas mulatságok voltak. Hogy ez mennyire így volt, elég, ha utalunk a XIII. század eleji Váradi Regisztrumra. E szerint egyik honfitársunk inkább a szentföldi zarándoklatot választotta, csak hogy családi élete örömeitől szabaduljon.2’6 Mint azt Chaucer Canterbury meséiből ismerjük, e kegyes utak korántsem voltak világi örömökben szűkölködők.