Zolnay László: A magyar muzsika régi századaiból (1977)
csülésben és fizetésben részesítették. Ha elkívánkozott, vagy a város akart megválni tőle, háromhónapos felmondási idő illette meg. Fizetése heti három forint volt. Ha az orgonálásban is segédkezett, azért évi 24 forintot kapott. Ezt az összeget újévkor a - kötelezően szokásos - gratulációért járó 18 forint egészítette ki. Ekkorra már a lőcsei toronyzenészmesternek évi jövedelme 198 forint készpénz volt. (Ugyanekkor a magisztrátus első szenátora 300, a második szenátor 200 forintot kapott.) A mester készpénzfizetéséhez - Lőcsén vagyunk, a XVI—XVII. század fordulóján - 27 köböl rozs járult, és annyi tűzifa meg világítóeszköz, amennyire a toronyban csak szüksége van.21’ Toronyzenészek a mulatságokon Tudjuk jól, hogy a toronyzenészmesternek s legényeinek nem ez volt egyetlen jövedelme! Régi szokása volt városainknak az, hogy karácsonykor, újévkor, húsvétkor, május elsején meg az egyes szentek ünnepein - vagyis a névnapokon - muzsikával köszöntötték fel az ünnepelt polgárokat. A polgárok pedig ekkor annak ellenére is zsebükbe nyúltak, hogy a magisztrátusok váltig igyekeztek megszüntetni a mind zajosabb, költségesebb magánünnepeket. A Budai Jogkönyv már a XIV. századtól fogva tiltja azt, hogy a polgárok lakodalmán tizenkét személynél több részt vegyen. Az újszülött keresztelésén sem vehet részt több vendég, mint csupán a keresztszülők. (Igaz, ekkoriban megesett, hogy egy gyermeknek 6-8 keresztszülője is volt.)2'4 Besztercebánya 15 50-ben megtiltotta azt, hogv lakodalmak alkalmával, menyegzőbe híváskor megszólaljon a dob, a trombita és a hegedű! 320
