Zolnay László: A magyar muzsika régi századaiból (1977)
Lőcse a lakodalmat követő reggelen szokásos — és hajnalnak nevezett - muzsikát tiltotta be.*1’ Mind e tilalmak ellenére is vígan zajlott a városok ünnepi élete. Ezek az ünnepek pedig nem estek meg a toronyzenészek részvétele nélkül! Nyilvános mulatságok, eljegyzések, kézfogók, lakodalmak, céhlakomák alkalmával a városok zenészei a 6-10 forintos napi bibálist - borravalót - is megkeresték.2'6 i; 20 farsangján a brassói bíró trombitások s egy dobos kíséretében lovagolta végig városa utcáit.2'7 Ugyané város a legmagasabb zsoldon, tiszti fizetéssel díjazta János nevű trombitását, aki a Brassóhoz tartozó törcsvári erődben szolgált.2'8 Az pedig minden időkben szinte megszokott dolog volt, hogy a városok vidékén élő nemesek, várurak mulatságaikra, családi ünnepeikre éppen úgy a magisztrátus útján hívták meg a féltett városi zenészeket, mint ahogyan betegségük idején a városok orvosait kérették magukhoz. 1325 és 1341 közt pl. egy — körmöc- vagy Selmecbányái - iskolamester gyermekkori jótevőjének, Magyar Pál gimesi várkapitánynak írja:- most odaküldi „P. és N. ioculatort, kik jelen levelünket felmutatják, és kik menyegzőnk ünnepségén vidámságos tetszést és becsülni való kellemetességeket másokénál inkább szereztek. Őket Kegyelmességed - jövendő szolgálatainkra tekintettel - úri illendőséggel jóságosán megajándékozván örömmel és vigassággal eltelve hozzám visszabocsássa, hogy ezért és más jótéteményeiért, míg csak élek, örökké lekötelezettje legyek.”2'9 1542. február 7-én Kálnay Kristóf a Liptó megyei Hlinikről írja a Selmecbányái bírónak: okvetlen küldje el Révay Ferenc turóci főispán lakodalmára Barnabás orgonistát, mert a lagzik 321
