Zolnay László: A magyar muzsika régi századaiból (1977)

ki kellett államok, s a városnak két oldalán két-két szép zenedarabot - schöne, anmuthige Stücke - kellett előadniok.

Az itt Stadtpfeiffernek nevezett toronyzenészmesternek zeneszerszámai Lőcsén csak pénteken némultak el. Szombaton is csak egy alkalommal muzsikált.2" A toronyzenész az éjszaka s a nap folvamán köteles volt minden kerek órát „fein, zierlich” kikürtölni. Napfelkeltekor a toronyzenész dobjának (másutt trombitájának) szavára nyitották meg a város kapuit. Az ő dobvagy trombitaszava adta meg a jelet a város kapuinak bezárására is. A városi toronyzenészeket nemegyszer — sőt rendszeresen — a városok templomai is foglalkoztatták. Tanulságos ilyen szempontból Fajka György városi trombitásnak XVII. századi, közelebbi keltezést nem tartalmazó levele. F.bben Kassa város szenátusához az alábbiakat írja eme „servus humillimus”: „...nem kétlem, Uraságtoknál és Kegyelmeteknél nyilván vagyon, minémű fáradsággal szaporodott meg légyen az én csekély szolgálatomnak hivatalja, minthogy... mind magyar, mind német, mind tót natiónak minden áldott vasárnap az én trombitá- si mesterségemmel, legényeimmel együtt a% orgánum mellett kelletik szolgálnom.” Kéri, hogy egynéhány köböl búzával avagy gabonával jobbítsák helyzetét; kilenc köblöt kap eddig. „. . .hivatalomhoz képest pediglen fölyös cselédet kelletvén tartanom, esztendő által alkalmas kenyerem két legényeimre...”

Támogatja Kis Adám magyar és Fischer György pastor scla- vorum.2'2

Sátoros ünnepeken - mint már említettem - a több hangszeren is játszó toronvzenészek valamennyien beálltak a kórusba, s részt vettek a kántor által betanított egyházi zene, misztériumjáték bemutatásában.

A toronyzenészmestert - Lőcsén - művészetéhez illő megbe519