Zolnay László: A magyar muzsika régi századaiból (1977)

megállapodtak abban, hogy „az urak Hans Hornplesernek (alighanem Gergely utódának) évenkint io arany forintot kötelesek adni és egy díszegyenruhát. . . ”,9°

Még 1444. január 10-én is Hanns trombitásmester fújja a toronykürtöt Bártfán. Munkadíja: heti 100 dénár.191 Duplája annak, amit 1440-ben Gergely és társai kaptak. Sopron 1440-ben két arany forinttal díjazza az ifjú király előtt muzsikáló trombitásait.'92

Amíg a városi zenészek proletárai, a vándormuzsikusok, a korcsmái zenészek szinte kívül állnak a társadalmon, ezek a mi toronyzenészeink nagyon is megbecsült, jól fizetett és művelt tagjai a városoknak. Különös megbecsülés övezhette a XV. század eleji Sopronban azt a jokulátort, akinek 1437-es datálású sírkövéről Henszlmann Imre emlékezett meg. (A soproni Szent Jakab kápolnában őrzött sírkő felirata: Hic [iacet. . . ] seek bonus ioculator anno domini 1437.)'« 1443-ban Bártfán a toronyzenész évi salláriuma 10 arany. Ugyanakkor a város legmagasabb rangú hivatalnoka, Stock György jegyző, a patríciátus tagja, évi cca. 50 forintot kap - in auro.'94

A TORONYZENÉSZ RANGJA

Megesik, hogy akad városi korcsmái zenész, aki - például Budán -adót fizetni sem képes,191 Késmárk egyik festőjét, János mestert pedig egyszerűen koldusnak — mendicusnak — nevezik, 1542-ben, esztendővel Buda eleste után.'96

1498. január 14-én Késmárk város tanácsa átír Bártfa magisztrátusához: kéri, hogy János késmárki trombitásnak és Hebenst312