Zolnay László: A magyar muzsika régi századaiból (1977)
nem láttam erre, de láttam sok más hangszert, ami viszont mifelénk ismeretlen. Amikor a ház ura inni kezd, az egyik szolgálattévő elkiáltja magát:- Ha! A kobzos ekkor megpendíti hangszerét. Amikor pedig nagy ünnepséget tartanak, akkor mindannyian kezükkel tapsolnak, és táncolnak is a koboz hangjára. A férfiak az úr előtt, az asszonyok az úrnő előtt. Ha az úr felhagy az ivással, a szolgálattévő elkiáltja magát, mint az előbb. A kobzos elhallgat. (-) Aztán (-) mohón vedelik az italt. Mikor valakit ivásra ösztökélnek, megragadják fülénél fogva, s erősen húzzák kétfelé, hogy nyeldeklőjét kitágítsák. Közben tapsolnak s táncolnak előtte. Hasonlóképpen, ha valakit nagy ünneplésben és szórakoztatásban akarnak részesíteni, egyikük megfogja a telt serleget. Ketten jobbról-balról közreveszik, s így hármasban közelítenek - dallal, tánccal - a felé, akinek a serleget fel akarják kínálni. Mikor az kezét nyújtja a serleg után, hirtelen visszaugranak. Majd - mint az imént - újra közelíteni kezdenek. Háromszor vagy négyszer ily módon tréfálják, visszarántják a serleget, míg csak virágos jókedve és ihatnékja nem támad. Akkor aztán odaadják neki a serleget, és dalolnak, kezükkel tapsolnak, lábukkal dobognak, mialatt iszik.. 31
