Zolnay László: A magyar muzsika régi századaiból (1977)

a király lovait gondozzák. Az Istálló adminisztratív szervezet is! Ide tartoznak - az allovászmester keze alatt dolgozó - királyi hintószekér vezetők, kocsihajtók, lovaskocsi-kísérők, fullajtárok, csatlósok. Alighanem a futárok is. S ide tartoznak a királyt lovon s szekéren utaztában kísérő lovas dobosok és lovas trombitások is.6’ Ezek táborba szálláskor, utazásokra, hadjáratokra urukkal együtt vonultak.

Mátyás korából (1476) Hans Seybold budai naplója emlékezik meg a király marstaller-jéről. (1476. év utolsó vasárnapjának záká- nyos budai éjjelén három borbély üti agyon e derék férfiút.)66

Utóbb, 1528-ban Bastian Mulner Bécsben írja I. Ferdinánd királynak: az 1516 előtti időtől fogva a magyar király budai udvarának zenésze volt. Azonban - jegyzi meg - nem a Hofkapel- lének, hanem a Marstallnak muzsikusai közé tartozott. Trommelschä- gere, vagyis dobosa volt a magyar Marstallnak.67

Fógel József, a budai Jagelló-udvar monográfusa megemlékezik két másik udvari muzsikusról is: Kellér Máté hegedűsről (citharistáról) és Pólyák Lőrinc trombitásról. Jánossal, a király dobosával és Zweyhanderrel, a királyné dobosával együtt alighanem szintén a Marstall tagjai. Fógel úgy írja, hogy II. Lajos király udvari emberei szívesen vettek zenei leckéket a lengyel (Pólyák) Lőrinctől, a ky-ály trombitásától.68 A királyi zenekart ezekben az időkben, néha a nádor zenekarának tagjaival is megerősítették.

A Jagelló kori Marstall zenészei közé számítjuk Adler Györgyöt is, a későbbi híres — vagy inkább hírhedt — soproni toronyzenészt. Amikor 15 36-ban Sopron városának szolgálatába lépett, feljegyezték, hogy egykoron II. Lajos királynak volt a dobosa.

II. Lajos királyunknak trombitásai közül-a lengyel Lőrincen kívül - ismeretes: Vid, Vince, Budai János, Marosi János és György.69

26i