Zolnay László: A magyar muzsika régi századaiból (1977)

tüzes lélekkel jöttek, mintha csak lakodalomba sietnének. . . nem pedig a legvadabb törökkel való harcra. . .”i4

Ám bármilyen nagy is a lelkesedés, Hunyadi és Kapisztrán hadereje bizony maroknyi a török szultán főseregének erejéhez képest. Haselbachi Ebendorffer Erasmus fel is panaszolja Ausztria krónikája című művében:

1. „Hol késik a Római Birodalom, hogy megfékezze a barbár népeket?

2. Hol vannak legfényesebb választói, a rettegett választófejedelmek?

3. Hol van Franciaországnak királya, aki elvárja, hogy a legkeresztényibb királynak nevezzék őt?

4. Hol késik Anglia, Dánia, Norvégia, Svédország királya?

5. A lengyeleké? Meg a cseheké?

6. Hol vannak Germánia és Skócia hatalmasai?

7. De imhol itt vannak a fegyverforgatásban járatlan jobbágyok, a patkoló kovácsok, takácsok, szabók és csizmadiák, tanítók és diákjaik . .

Bizony különös sereg ez ama „dücső lovagkorban”! Taglia- cozzo így írja le őket:

„. . .mindnyájan, akik összejöttek, a köznéphez tartoztak: parasztok, szegénvek, papok, világi papok, tanulók, szerzetesek, különböző szerzetesrendeknek laikus testvérei, koldusok, Szent Ferenc rendjének terciáriusai, remeték.1'’ Flzeknél - kivéve a várkatonákat - kevés fegyver volt. De már lovaik sem voltak, csak azok, amelyek élelmiszert hordtak. Lándzsákat sem láttunk náluk! Azok, akik páncéllal vagy más fegyverrel ékeskedtek, úgy tűntek, mint a Góliát ellen - Saul által - felfegyverzett

247