Zolnay László: A magyar muzsika régi századaiból (1977)
Dávid! Azonban bőven ellátták magukat kardokkal, dorongokkal, parittyákkal, botokkal - olyanokkal, mint amilyeneket a pásztorok hordanak -, pajzsa mindegyiknek volt. Akadt némelyiknél íj, nyíl, pisztoly, kovás puska (spingardae Plumbatae), vashorog. Meghatottságodban - írja haza, Itáliába Tagliacozzo - sírtál volna, Atyám, ha láttad volna a remeték rendjének perjelét, szerzetének hat tagjával! Ok a hit iránt való buzgalmukban szinte égtek a vértanúság vágyától, és - reverendájuk alatt — vértben, karddal övezetten, fejükön sisakkal, karjukon pajzzsal rohantak az ellenségre...” A kereszteseknek világi papjai és szerzetesei gyakorta mondtak misét, és %solo%smákat énekeltek. .. A török hamarosan általános támadásra készül. Agyútüzüket Hunyadi és Szilágyi a fellegvárból viszonozza. „E veszélyes helyen - írja a támadók dalnoka, Nesri - Karadsa pasát egy ágyúgolyó találja, megitta a vértanúság serbetét.. .” A szultán felelete: estére egész táborában felharsan a muzsika. „Erre a keresztesek vezére - írja Tagliacozzo - szent haragra lobbant, és megparancsolta: mindenki, akinek valamilyen hangszere van, pontban éjfélkor szólaltassa meg azt! Akinek pedig nincsen, az pajzsokat vagy deszkákat verjen bottal, kővel. . . hogy rémisztő és szívborzasztó zajt csapjanak.” Ez a lárma azután egészen reggelig tartott. „Amikor azután megvirradott, az Isten emberének (Kapiszt- ránnak) parancsára a töröknek szeme láttára zászlóknak lengeté- sével vigadoznak. . . némelyek kürtőknek rívallására énekeltek, mások kiabáltak, megint mások táncra perdültek, vagy égfelé tárt karokkal ordítoztak és ugráltak. .. ezzel is igyekeztek a töröknek elbizakodottságát megtörni, bátorságukat lelohasztani, őket megfélemlíteni. .. 248
