Zolnay László: A magyar muzsika régi századaiból (1977)

akadt. Csontból készített, bronzlemezkékkel borított fuvola ez a III. századból.

A Dunapentelén - a hajdani Intercisában — talált egyik dombormű (Tereus mondája) lant- és sípszóra táncolóknak elragadtatott alakjait eleveníti meg.5

A hajdan volt Aliscá-tól - a mai Szekszárdról - való az a kő sírláda, amelynek egyik lapja Marsyas bűnhődését jeleníti meg. Egyik figurája ókori lantos.6

A VILÁG LEGRÉGIBB ORGONÁJA AQUINCUMBAN

Mindezek a római kori ábrázolások és leletek eltörpülnek az aquincumi orgona világra szóló emléke mellett. Ezt a III. században készült orgonát - a földkerekségnek legrégibb e nemű emlékét - Aquincum földje tizenhét évszázadon át rejtette és őrizte. 1931-ben - a mai Szentendrei úti transzformátorház helyén - talált rá nagy régészünk, Nagy Lajos. A csodálatos lelet egy ezerhétszáz esztendő előtt dühöngő tűzvész következtében zuhant be az egyik aquincumi római kőháznak pincéjébe. Ott, a további omlások, törmelékek alatt akadt rá Nagy Lajos.

Rekonstrukciós kísérletei során megállapították, hogy a hajdani aquincumi orgonának négy regisztere volt, egyenkint tizenhárom-tizenhárom síppal. A négy regiszterből egy sípsor nyitott volt, három fedett. Az orgonának minden egyes regiszteréhez egy regiszter-szélcsatorna tartozott. Ehhez nyitószerkezet kapcsolódott. Ezt a nyitószerkezetet fogantyúval működtették. Az aquincumi orgona sípjain a diatonikus skála szólalt meg.

Magának az orgonának fűvóberendezését — a megfelelő leletek teljes hiánya miatt - nem sikerült rekonstruálni. Az orgona aján22