Zolnay László: A magyar muzsika régi századaiból (1977)
ünnepe ez! Az előbbi alkalommal, hintónként i libra 7 dénár, másodjára 18 dénár üti e fuvarokért a markát!74 Hasonló a helyzet a csehországi királylátogatásokkor is. Amíg azonban Boroszlóban és Olmüczben inkább Mátyás száz trombitásáé - tehát hadi, tábori zenészeké - a főszerep, az i486, évi iglaui találkozóról az egyházi muzsikusok sem maradtak távol. A csehországi iglaui (Jihlava) találkozó névtelen krónikása írja: 1486, szeptember z-án a pécsi püspök pontifikálta a misét, másnap a két király - Mátyás és Ulászló - „venerunt in templum, quisque suo comitatu magnifico, ubi solenne Misse Sacrificium habuit, Episcopus Varadiensis accinentibus Musicis et Cantori- bus praestantissimis, quos Mathias adduxerat.”75 („. . .megérkeztek a templomba, ki-ki a maga hatalmas kíséretével, ahol is a váradi püspök ünnepélyes misét mondott, azoknak a pompás muzsikusoknak és énekeseknek részvételével, akiket Mátyás hozott magával.”) Hasonló pompával zajlott le 1486-ban Mátyás bécsi triumfusa. 1487. április 22-én Beatrix királyné - Francesco de Palude útján - újra nővéréhez, Eleonóra ferrarai hercegnéhez fordul. Kéri: fogadtasson fel Rómában énekeseket, „capella nostra” számára. A budai zenekar dolgát - amely ha előbb nem is, de az 1480-as években már bizonyosan külön királyi és külön királynéi kórusra tagolódott — Mátyás gondos figyelemmel kíséri, ügyeiket szívén viseli. így 1489. október 7-én a pápához fordult. Kedvelt énekese, Johannes Bisth „inter alios capeile nostre cantores vir non contemnendus, nec inferior, artisque musice diligentissimus perscrutator”, aki, jóllehet a kisebb egyházi fogadalmakat már letette, a szerelem bocsánatos bűnébe esett, s házasodni szeretne. A király a pápát kéri: oldja fel Bisth Jánost egyházi kötelme alól.76 210
