Zolnay László: A magyar muzsika régi századaiból (1977)

középkori rangos vándorzenész-életnek hív tüköré. Párizsban tanult Ockeghemnél, csakúgy, mint Josquin de Prés. 1467-ben s az azt követő évben Rómában találjuk, a Szent Péter-bazilika kórusának, majd pedig 1474-ben Milánóban Galeazzo Maria Sforza udvarának énekese. 1475-ben Cambrai-be megy. Jean Molinet ekkoriban egy verses régime-et - afféle álerkölcsös verses intelmet - ír Verjus-Cornuelhez, s tréfás versében óva inti: ne vállakozzék arra, hogy enged a meghívásnak, s Magyarországra megy. Maradjon csak - inti Molinet - a kívánatos kis cambrai-i szüzecskéknél!

Ha valóban járt Magyarországon, akkor ez az időszak 1475 és 1479 közé eshetett. 1479-ben ugyanis Cornuel már jurbise-i káplán, majd 1480-ban a cambrai-székesegyház Szent Erzsébet- oltárának káplánja. 1480-ban adósságaiért egy cambrai-i borkereskedő perli.

A bor amúgy is jelentős szerepet játszik Cornuel-Verjus életében. Borközi állapotában súlyosan megsérti a cambrai-i püspöknek — főnökének - fivérét. Emiatt aztán 1485-ben el is veszti vikáriátusát, vagyis egyházi javadalmát. Ezt csak i486, év végén nyeri vissza. Ekkor átveszi a cambrai-i gyermekkórus igazgatását.

Nehéz természetű, verekedős embernek írják le. 1491-ben egyik vikáriustársát veri meg. Ugyanebben az évben „az öreg, beteg és szegény” Cornuelnek a cambrai-i egyház pénztárából negyven sous segélyt utalnak ki. Am még mindig el-elmisézget! 1495-ben szemére vetik, hogy a misét szabálytalanul énekli; ugyanezért még 1498-ban is nyolc stuyverral bírságolják.

1499-ben halt meg. Cornuel nemcsak énekes volt, de énekszerző is! 1496-ban írta le egyetlen megmaradt művét. („A Szerencse kerekén...” „Au hault de la roule de Fortune... ”) Több szóla206