Zolnay László: A magyar muzsika régi századaiból (1977)

mú imitációs chanson ez, amelyben a szólamoknak egyenrangú- sítására törekszik. Eletírója, Pirro szerint: „zsoltárok és malmok kövei - s tegyük hozzá: egy s más botrányok — között őrölte le életét.”6*

Roger de Lignoquercu cambrai-i énekes a XV-XVI. századfordulón Miksa császár innsbrucki zene- és énekkarának tagja volt. Feljegyezték, hogy hagyatékában magyar pénzeket találtak. Haraszti ebből arra következtet: Roger de Lignoquercu egyike azoknak a muzsikusoknak, akik — Molinet szerint — Mátyás halála után Miksa császár udvarába szegődtek.66

Ebbe a körbe számíthatjuk még a híres Erasmus Lapicidát, a jeles énekest és énekszerzőt, Paul Hofhaimernek tanítómesterét. 1519-ben, százéves korában halt meg Bécsben. Johann Rasch (1558) jegyzi fel róla: Lapicida végigszolgálta III. Frigyes és I. Miksa császárt, valamint Mátyás királyt és II. Lajost.

Erasmus Lapicidát - Heinrich Isaakkal együtt — a kor legjelentősebb zeneszerzői közé számítják. Művüket a Budán is dolgozott Heinrich Finck s a Miksa császár zeneigazgatójaként működött Hofhaimer folytatta.67

Johannes Stokem, ismert flamand komponista. Előbb a liége-i kórus vezetője volt. Tinctorisszal, Beatrix királyné tanítómesterével kapcsolatban említettük, hogy Stokem az 1480-as években állt a budai királyi zenekar élén. 1487-ben már Rómában van; a pápai kórus énekese. Műveinek egy része fennmaradt. A „kecses burgundi zene megszólaltatója”.

Mecchino Francese. 1486-ban Beatrix királyné említi őt saját muzsikusaként.

Pietro Bono de Bur^ellis. Flamand, talán - nevéről következtetve - brüsszeli eredetű. Egy ideig Ferrante király nápolyi udvarában, 1452-től 1489-ig Ferrarában, az Estei család udvarában

207