Zolnay László: A magyar muzsika régi századaiból (1977)

énekkar - már szilárd, rég meggyökereztetett institúció! így a Budára érkező s a muzsikát gyermekkora óta szerfelett becsülő új királykisasszonynak tág tere nyílt a budai udvari zeneélet fejlesztésére.

Fejlesztésére és nem megalkotására! Ugyanis teljesen hibás az az álláspont, mintha a budai udvar zenei kultúráját Beatrix királyné alakította volna ki. (Éppen ilyen helytelen nézet a magyarországi reneszánsz képzőművészetet Beatrix személyéhez kapcsolni. Vitéz János nagyváradi udvarában, majd Esztergomban és Budán hamarább bontakozott ki a reneszánsz, mint Nápolyban !)

Azt, hogy Budán már Beatrix jövetele előtt élénk zenei élet volt - tehát a Mátyás kor budai muzsikája nem nápolyi import —, jelzi az a tizenegy évvel az esküvő előtt kelt levél, amelyet 1465. június 17-én Pietro Manzono da Pesaro írt Francesco Sforzához. Ebben úgy mondja: orgonajátékával szeretné megnyerni Mátyás kegyét. Ugyanezt mutatja 1471. december 29-én a milánói hercegnek Mátyás királyhoz írt ajánlása; ezúttal Pietro Viennát, Alexander Agricolának, a herceg udvari énekesének rokonát ajánlja a magyar királynak.50

Az 1476. évi székesfehérvári esküvő, a koronázás és a budai királynéi prezentáció vigalomsorozatába sötét szálként fonódik bele két gyászeset.

Előbb Beatrix királynénak kedvelt, Nápolyból hozott puzo- nistája halt meg. Éppen karácsonynak szent estéjén. A kiváló nápolyi muzsikust nagy részvéttel, pompás gyászszertartással temették el Budán. Temetésén, a királyi párral együtt, a város összes templomának papsága részt vett. Megkapó, történelmi festményszámba menő szertartás bontakozik ki e nápolyi puzo- nista végtisztességének leírásából! A muzsikus javait az egyházra

t99