Zolnay László: A magyar muzsika régi századaiból (1977)

hagyta. Ravatalára tették puzonját, fúvós hangszereit. (Seybold szerint: „Item an dem heiligen abent ist ain köstlicher Bu- sawner tod gelegen, ist des königs von napels gewesen... und man hat inen mit der process aus allen klostern zu kirchen tragen vnd er hat als sein guet zue kirchen geschafft, dann die pfeyffen hatt er mit ym gefuertt. . . ”)

Néhány nappal később a király rokona, a nászmenetben még vígan résztvevő Pongrácz erdélyi vajda halt meg. Ez már udvari gyász volt! Hiszen Pongrácz vajda volt a vezetője annak a közel nyolcszáz lovasból álló magyar csapatnak, amely Beatrixért Nápolyba ment; ő volt a király vőfélye! A vajdát a budai Nagybol- dogasszony-templomban ravatalozták fel. Fényes temetési szertartásán a Kyrie eleison-t és a Requiem-^t énekelték.5'

Beatrix és a muzsika

Beatrix királyné 1476-ban Budán az itáliai udvarokéval vetekvő zenei világot talált. O, aki a nápolyi udvarban nőtt fel, atyja udvarában Joannes Tinctoris Brabantinustól, apjának, Ferrante királynak énekes káplánjától (capellanus regius, cantor regius) tanult muzsikálni. Mentora jeles zeneszerző és zeneteoretikus volt. Utóbb - mint majd látjuk - három művét ajánlotta egykori tanítványának, akkor már magyar királynénak.!! Beatrix — éppen úgy, mint nővére, Eleonóra, ferrarai hercegné - jó hárfás volt.5* A kapcsolat Beatrix és Tinctoris között később sem szakadt meg. 1480 után Tinctoris Johannes Stőkémnek, a Budán is működött kiváló flamand-burgundi komponistának ajánlja De usu et inventione musicae című zeneelméleti munkáját. Tinctoris Stokemet kéri: ajánlja őt Beatrix királynénak.54

200