Zolnay László: A magyar muzsika régi századaiból (1977)

lomban a Te Deum, majd az Asperges me. . . és a Domine, fac salvum Regem.. . kezdetű éneket intonálták. Újév napján a Deus Israhel sít nobiscnm-ot.

Valamennyi ma is megszólaltatható!

Ezek az 1476-ban Fehérváron, Budán felhangzó énekek a középkor nagy egyházzenei közkincséhez tartoztak. Megtaláljuk azokat a XV. század második feléből ránk maradt kétkötetes Modenái Énekeskönyvben is. Ez a két fóliáns ugyanis azoknak a zsoltároknak, dicsőítő énekeknek, antifónáknak, himnuszoknak foglalata, amelyeket - két és három szólamban - Európa- szerte énekeltek. A fehérvári-budai ünnepségek naplóírójának, Hans Seyboldnak írásából világossá válik: Mátyás király udvari zenekara egyházi és világi muzsikát egyaránt intonált.46 Kétségtelen az, hogy ezeken a lakodalmi ünnepségeken az egyházi muzsikusokon kívül a budai udvar síposai, trombitásai és énekesei is részt vettek. („Darnach wurde von vilen Trommetern und Spilleuten aufgeblasen und allerlei Saitenspil klangen...” - írja a boroszlói jegyző, Eschenloer is.) A királyi trombitások mellett ott voltak Lajos bajor hercegnek - Bécsen át Budára érkezett - kürtösei is.

Feljegyzik: az esküvői ünnepségeken a királyi trombitások vörös damaszt uniformist viseltek („...und fast all in roten damaschgen Schawben. ..”).

Bonfini, Mátyás udvari történetírója meg is említi: a trombitások és a dobosok fanfárja akkora zajt vert, hogy az minden más hangzatot túlharsogott. („Quod cum tantu populorum plau- su et tympanarum tubarumque sonitu factum est, ut aliquid supra humanas vires celebratissime festivitatis spectatum fuisse credideris... ”)

A pfalzi követ ugyanerről a templomi kürtölésről írja: az

196