Zolnay László: A magyar muzsika régi századaiból (1977)
officiumot a királyné koronázására meghívott veszprémi püspök énekelte („cum Episcopus Vesprimiensis officium cantasset, mi- nistrantibus aliis, et sacrum usque eo factum esset, ut iám Agnus hymnus cantari deberet. . . ”). Amikor azután a királynét megkoronázta, olyan zajosan tört ki a kürtök rivalgása, hogy már az emberek hangját sem lehetett hallani („continuoque in tubas inflant tubicines tanto numero et studio, ut vox nullis exaudire posset.. Ugyanezt megismétli Eschenloer, Boroszló nótáriusa : „Da erhübe sich grosse Freude von Singern, Trommetern, Pfeifern, das einer der anderen Wort nincht künde hören.” A Budára való diadalmenet — mint Hans Seybold naplója tükrözi - a fehérvári fogadtatást is felülmúlta. Seybold a menetben a lovas testőrség élén hatvanhét trombitást és más zenészt említ.47 (Eschenloer ugyanekkor huszonnégy trombitást számlál meg.) Ezek közül - mint Eschenloer írja - tizenketten damaszt- ruhában voltak. A többi is díszben, mellén címeres ezüst tárcsával (Schilde). Kíséretében sok más lovas zenész volt. („Sonsten alle Haufen hatten ire sonderliche Trommeter und Spilleute, so vil, als wol zu solchen Freuden von Nötigen ist. . .”) 1477. újév napján — de meg a hosszú karnevál más alkalmaival is — az egész udvar táncra perdült. Trombiták, dobok és sípok tánczenéjét említi Seybold. Máskor bajvívást tartanak, ezeken maga Mátyás is részt vesz, nyeregbe száll, kopját tör. Egy ilyen alkalommal a királynét egy jokulátor - artista - különféle akrobatikus mutatványokkal szórakoztatja.4® A Budai Jogkönyvből tudjuk: ilyen nagy alkalomkor - amilyen a király menyegzője is - Buda városának minden harangja megszólalt. S állandó a szokás: ha a király vagy a királyi pár valahonnan együtt ünnepélyesen érkezik, a magisztrátus, élén a papsággal, szabályos egyházi processzióban, az oltáriszentséget *97
