Zolnay László: A magyar muzsika régi századaiból (1977)

Hiszen ezt a kapellát nem a mindössze két esztendeig regnáló Albert szervezte meg. Nem is tehette volna azt röpke uralkodási időszaka alatt. Magával sem hozta azt. Készen örökölte ő a királyi kapellát apósától, Zsigmond császár-királytól. Az pedig alighanem Nagy Lajostól.

1438. március 26-án Budán kelt levelével Albert király arra utasítja Sopron városát, hogy - mivel Csehországba készül - a városra rótt adóból nyomban fizessen háromszáz aranyat. Ez a pénz arra kell, hogy „énekeseink a mi felségünkkel együtt érkezzenek meg, nehogy a királyi énekkar (capella), amely udvarunknak ékessége, és az isten tiszteletének növelője, valamiképpen negligáltassék...” („cantores nostri cum maiestate nostra proce- dant, ne capella regia, que est decor curie nostre et augmentuni divini cultus, quomodolibet negligatur. . . ”)42

Magukon a királyi énekkarnak és zenekarnak tagjain kívül megemlékezik az oklevél a királyi énekeseknek kísérő-, szolgaszemélyzetéről is („. . . cantoribus nostris aut hominibus eorum..

Mint ebből az emlékből s később a Mátyás-koriakból is látjuk: szerfelett megbecsült, jól fizetett emberek voltak ezek a királyi énekesek!

Lehet, hogy ennek az Albert király említette budai királyi kapellának tagja volt az a fiatal kis kasztrált fiúcska - tán a kórus egyik szopránja -, aki felől Kottaner Ilona híres naplója a korona visegrádi elcsenésével kapcsolatos elbeszélése során tesz említést. 1440 májusában - amikor a visegrádi koronarablás után Erzsébet királyné (Albert özvegye), a csecsemő korú V. László, Kottaner Ilona udvarhölgy és kíséretük már Győrött van - jegyzi fel Kottaner:

„Volt velünk egy kis fiú is, heréit volt, bohócruhában, de

!93